Magyar Közlöny - Minisztertanácsi és miniszteri rendeletek tára, 1949. január-június (244-271. szám)

1949-11-24 / 244. szám

2000 Anyagérték. 4. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalatok az anyag és testbélés költsége címén a kereskedői haszonnal nem terhelt, beszerzési számlával igazolt gyári eladási árat számíthatják fel. (2) A testbélésen kívül a valóságban felhasznált kellékek igazolt, tényleges beszerzési áron állítan­­dók be. (3) Egységes fogyasztói árak kialakítása céljából a konfekcióipari nemzeti vállalatok által előállított ru­házati cikkek önköltségszámításánál a különböző be­szerzési önköltségű, de minőség, kivitel és rendeltetés szempontjából azonosnak tekinthető anyagok (egy­­egy tétel feldolgozásánál) átlagos beszerzési önkölt­séggel állíthatók árverésbe. Az ilyen átlagosított té­telről külön árverést kell készíteni és azt meg kell őrizni. A tétel minden darabján alkalmazni kell az átlagosító számításra utaló megjelölést. (4) Az egy tételben (ú. n. partiéban) vásárolt alap­anyagok felhasználása esetében a nemzeti vállalat a partietételen belül az egyes anyagok beszerzési ön­költségét szabad mérlegelés alapján maga állapíthatja meg. Azonban a tétel egyes cikkeire hárított beszer­zési költség összege nem haladhatja meg a teljes partietétel beszerzési önköltségét. A konfekcióipari nemzeti vállalat köteles olyan elszámolást vezetni, amely magában foglalja egyrészt a partietétel beszer­zési önköltségét, másrészt az abból készített ruházati cikkek eladási áránál árverésbe állított beszerzési részköltségeket. Ezt az elszámolást a konfekcióipari nemzeti vállalat a tétel beszerzési számláival együtt megőrizni köteles Az ilyen partietételbe tartozó min­den cikken alkalmazni kell a partietétel elszámolására utaló megjelölést. Munkabér. 5. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalat által az ön­költség kiszámításánál közvetlen (produktív) munka­bér címén felszámítható az árkiszámítás tárgyául szolgáló ruhadarabra (költségviselőre) az a közvetlen munkabér, amelyet a normafelelős által 100%-os norma figyelembevételével kiszámított és nyilvántar­tott szalag- és szabási idő után tényleg kifizetett. (2) Az (1) bekezdésben szabályozott nyilvántartás­nak hitelt érdemlőnek kell lennie Üzemi általános költség. 6. §. (1) Az árkiszámítás tárgyául szolgáló cikkeknél felszámítható üzemi általános költség mértékét a konfekcióipari nemzeti vállalat naptári félévenként készítendő üzemi elszámolási ívek adatai alapján a naptári félévet követő harminc nap alatt a Könnyű­ipari Minisztérium VIII. (Ruhaipari) Főosztálya ja­vaslatára az Országos Tervhivatal (Árhivatal) álla­pítja meg. A jelen rendelet hatálybalépésétől az 1950. évi január hó 31. napjáig szóló hatállyal egy­­idegileg kiadott külön leirattal állapítom meg. (2) Az üzemi általános költség mindenkor az 5.­íj­ban szabályozott közvetlen (produktív) munkabér szá­zalékában fejezendő ki. (3) Az (1) bekezdés szerint szabályozott üzemi álta­lános költséget csak az 5. §-ban körülírt és tényleg kifizetett közvetlen (produktív) munkabér után lehet felszámítani. Amennyiben tehát a konfekcióipari nem­zeti vállalat a konfekcionálás egy részét bedolgozóval végezteti, a bedolgozónak fizetett bérmunkadíjszámla összegében foglalt és a bedolgozó által kifizetett köz­vetlen (produktív) munkadíj után az üzemi általános költséget felszámítani nem lehet. (4) A konfekcióipari nemzeti vállalat abban az eset-*­ben, ha a feldolgozandó anyagot kiszabatlanul (vég-­ ben) adja ki külső bedolgozó iparosoknak feldolgoz­­ásra, üzemi általános költséget egyáltalán nem szá­míthat fel. Központi általános költség: 7­ §■ A 4—6. §-okban szabályozott anyagérték, munka­bér és üzemi általános költség együttes összege után a konfekcióipari nemzeti vállalat központi általános költséget számíthat fel, amelynek mértéke az 1950. évi január hó 31. napjáig terjedő időre egyidejűleg kiadott külön leirattal, azt követően pedig féléven­­ként újból megállapításra kerül. haszon. 8. §. A konfekcióipari nemzeti vállalat a­ 3—7. §-ok ren­delkezései szerint kiszámított előállítói önköltség után haszon címén egységesen 5 százalékot számíthat fel külön költség. 9. §. (1) A haszonnal nem növelt előállítói önköltség (3—7 §) után, selejt címén 1 százalék állítható ár-,­vetésbe. (2) A konfekcióipari nemzeti vállalat gyártmányait átvevő nagykereskedelmi nemzeti vállalatok részére a selejt értékével növelt előállítói önköltség után egységesen 3 százalék engedményt tartozik nyúj­tani. Ennek fedezetéül a haszon nélküli önköltség (3—7. §) összege után 3,28 százalékot állíthat ár­verésbe. 10. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalatok kötelesek 3 fogyasztói árat kiszámítani és a vevők felé azon szám­lázni. A fogyasztói ár kiszámítására — kivéve a je­len § (2) és (3) bekezdéseiben körülírt ruházati cik­keket — a 10.547—3/1949. (140) III. Á. H. számú ren­deletben előírtak a mérvadók. (2) A 2—9. §-okban szabályozott árverési költség­tételek együttes összegéhez a 10.548—40/1949. (178) III. Á. H. számú rendelet alá tartozó gyapjúruházati cikkeknél a fogyasztói árat az (1) bekezdésben hivat­kozott rendelet alkalmazása helyett, az alanti szorzó­számokkal kell megállapítani. Ezekkel a szorzószá­mokkal a jelen rendelet 2—9. §-ai szerint termelői önköltséget kell beszorozni: férfiruházati cikkeknél............................ 1.3234, nőiruházati cikkeknél............................. 1.3797 szorzószámokkal. Az így kimunkált fogyasztói árból: férfiruházati cikkeknél........................ 24.44%, nőiruházati cikkeknél............................ 27.52% engedményt kell nyújtani. Az engedménnyel csök­kentett eladási árhoz termelői forgalmi adó címén 10%-ot kell hozzászámítani. (3) A szőrmével bélelt, illetve szőrmével együttesen feldolgozott és a 10.548—39/1949. (179) III. Á. H. számú rendelet hatálya alá tartozó ruházati cikkek­nél ezen utóbbi rendelet rendelkezései kötelezők, ki­véve az 1. § (3) és (4) bekezdéseit, melyek helyett a jelen § (2) bekezdésében előírtakat kell alkalmazni. 11. §• (1) A konfekcióipari nemzeti vállalat az előbbiek szerint kiszámított eladási árat készfizetés esetén ér­vényesítheti. MAGYAR KÖZLÖNY 1949 november 24.

Next