Magyar Közlöny - Minisztertanácsi és miniszteri rendeletek tára, 1949. január-június (244-271. szám)
1949-11-24 / 244. szám
2000 Anyagérték. 4. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalatok az anyag és testbélés költsége címén a kereskedői haszonnal nem terhelt, beszerzési számlával igazolt gyári eladási árat számíthatják fel. (2) A testbélésen kívül a valóságban felhasznált kellékek igazolt, tényleges beszerzési áron állítandók be. (3) Egységes fogyasztói árak kialakítása céljából a konfekcióipari nemzeti vállalatok által előállított ruházati cikkek önköltségszámításánál a különböző beszerzési önköltségű, de minőség, kivitel és rendeltetés szempontjából azonosnak tekinthető anyagok (egyegy tétel feldolgozásánál) átlagos beszerzési önköltséggel állíthatók árverésbe. Az ilyen átlagosított tételről külön árverést kell készíteni és azt meg kell őrizni. A tétel minden darabján alkalmazni kell az átlagosító számításra utaló megjelölést. (4) Az egy tételben (ú. n. partiéban) vásárolt alapanyagok felhasználása esetében a nemzeti vállalat a partietételen belül az egyes anyagok beszerzési önköltségét szabad mérlegelés alapján maga állapíthatja meg. Azonban a tétel egyes cikkeire hárított beszerzési költség összege nem haladhatja meg a teljes partietétel beszerzési önköltségét. A konfekcióipari nemzeti vállalat köteles olyan elszámolást vezetni, amely magában foglalja egyrészt a partietétel beszerzési önköltségét, másrészt az abból készített ruházati cikkek eladási áránál árverésbe állított beszerzési részköltségeket. Ezt az elszámolást a konfekcióipari nemzeti vállalat a tétel beszerzési számláival együtt megőrizni köteles Az ilyen partietételbe tartozó minden cikken alkalmazni kell a partietétel elszámolására utaló megjelölést. Munkabér. 5. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalat által az önköltség kiszámításánál közvetlen (produktív) munkabér címén felszámítható az árkiszámítás tárgyául szolgáló ruhadarabra (költségviselőre) az a közvetlen munkabér, amelyet a normafelelős által 100%-os norma figyelembevételével kiszámított és nyilvántartott szalag- és szabási idő után tényleg kifizetett. (2) Az (1) bekezdésben szabályozott nyilvántartásnak hitelt érdemlőnek kell lennie Üzemi általános költség. 6. §. (1) Az árkiszámítás tárgyául szolgáló cikkeknél felszámítható üzemi általános költség mértékét a konfekcióipari nemzeti vállalat naptári félévenként készítendő üzemi elszámolási ívek adatai alapján a naptári félévet követő harminc nap alatt a Könnyűipari Minisztérium VIII. (Ruhaipari) Főosztálya javaslatára az Országos Tervhivatal (Árhivatal) állapítja meg. A jelen rendelet hatálybalépésétől az 1950. évi január hó 31. napjáig szóló hatállyal egyidegileg kiadott külön leirattal állapítom meg. (2) Az üzemi általános költség mindenkor az 5.íjban szabályozott közvetlen (produktív) munkabér százalékában fejezendő ki. (3) Az (1) bekezdés szerint szabályozott üzemi általános költséget csak az 5. §-ban körülírt és tényleg kifizetett közvetlen (produktív) munkabér után lehet felszámítani. Amennyiben tehát a konfekcióipari nemzeti vállalat a konfekcionálás egy részét bedolgozóval végezteti, a bedolgozónak fizetett bérmunkadíjszámla összegében foglalt és a bedolgozó által kifizetett közvetlen (produktív) munkadíj után az üzemi általános költséget felszámítani nem lehet. (4) A konfekcióipari nemzeti vállalat abban az eset-*ben, ha a feldolgozandó anyagot kiszabatlanul (vég- ben) adja ki külső bedolgozó iparosoknak feldolgozásra, üzemi általános költséget egyáltalán nem számíthat fel. Központi általános költség: 7 §■ A 4—6. §-okban szabályozott anyagérték, munkabér és üzemi általános költség együttes összege után a konfekcióipari nemzeti vállalat központi általános költséget számíthat fel, amelynek mértéke az 1950. évi január hó 31. napjáig terjedő időre egyidejűleg kiadott külön leirattal, azt követően pedig félévenként újból megállapításra kerül. haszon. 8. §. A konfekcióipari nemzeti vállalat a 3—7. §-ok rendelkezései szerint kiszámított előállítói önköltség után haszon címén egységesen 5 százalékot számíthat fel külön költség. 9. §. (1) A haszonnal nem növelt előállítói önköltség (3—7 §) után, selejt címén 1 százalék állítható ár-,vetésbe. (2) A konfekcióipari nemzeti vállalat gyártmányait átvevő nagykereskedelmi nemzeti vállalatok részére a selejt értékével növelt előállítói önköltség után egységesen 3 százalék engedményt tartozik nyújtani. Ennek fedezetéül a haszon nélküli önköltség (3—7. §) összege után 3,28 százalékot állíthat árverésbe. 10. §. (1) A konfekcióipari nemzeti vállalatok kötelesek 3 fogyasztói árat kiszámítani és a vevők felé azon számlázni. A fogyasztói ár kiszámítására — kivéve a jelen § (2) és (3) bekezdéseiben körülírt ruházati cikkeket — a 10.547—3/1949. (140) III. Á. H. számú rendeletben előírtak a mérvadók. (2) A 2—9. §-okban szabályozott árverési költségtételek együttes összegéhez a 10.548—40/1949. (178) III. Á. H. számú rendelet alá tartozó gyapjúruházati cikkeknél a fogyasztói árat az (1) bekezdésben hivatkozott rendelet alkalmazása helyett, az alanti szorzószámokkal kell megállapítani. Ezekkel a szorzószámokkal a jelen rendelet 2—9. §-ai szerint termelői önköltséget kell beszorozni: férfiruházati cikkeknél............................ 1.3234, nőiruházati cikkeknél............................. 1.3797 szorzószámokkal. Az így kimunkált fogyasztói árból: férfiruházati cikkeknél........................ 24.44%, nőiruházati cikkeknél............................ 27.52% engedményt kell nyújtani. Az engedménnyel csökkentett eladási árhoz termelői forgalmi adó címén 10%-ot kell hozzászámítani. (3) A szőrmével bélelt, illetve szőrmével együttesen feldolgozott és a 10.548—39/1949. (179) III. Á. H. számú rendelet hatálya alá tartozó ruházati cikkeknél ezen utóbbi rendelet rendelkezései kötelezők, kivéve az 1. § (3) és (4) bekezdéseit, melyek helyett a jelen § (2) bekezdésében előírtakat kell alkalmazni. 11. §• (1) A konfekcióipari nemzeti vállalat az előbbiek szerint kiszámított eladási árat készfizetés esetén érvényesítheti. MAGYAR KÖZLÖNY 1949 november 24.