Magyar Közlöny, 1971. január-július (1-55. szám)

1971-02-23 / 13. szám

234 — 1971. február 23. MAGYAR KÖZLÖNY 13. szám c) az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása, ha azt a feladó vagy a címzett, illetve a feladó, vagy a címzett nevében eljáró szemé­lyek végezték; d) bizonyos áruk természete, melynél fogva azok részleges vagy teljes elveszésnek vagy meg­sérülésnek vannak kitéve, különösképpen törés, rozsda, önmagában bekövetkező belső romlás, beszáradás, csorgás, rendes apadás vagy férgek, illetve rágcsálók kártevése következtében; és az árudarabok elégtelen vagy nem megfe­lelő megjelölése, illetve számozása; f) élőállatok fuvarozása. 5. Ha e cikk értelmében a fuvarozó a kárt elő­idéző egyes tényekért nem felelős, felelőssége csak olyan mértékben áll fenn, amilyen mérték­ben azok a tények, amelyekért e cikk értelmében felelős, a kár keletkezéséhez hozzájárultak. 18. cikk 1. A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a megsérülés vagy a késedelem a 17. cikk 2. pontjában említett tények valamelyikéből keletkezett. 2. Ha a fuvarozó kimutatja, hogy az elveszés vagy megsérülés — az eset körülményei szerint — a 17. cikk 4. pontjában említett különleges veszélyek valamelyikének vagy több ilyen külön­leges veszélynek tulajdonítható, azt kell vélel­mezni, hogy az elveszés vagy megsérülés ebből keletkezett. A rendelkezésre jogosult azonban bizonyíthatja, hogy az elveszés vagy megsérülés akár egészben, akár részben e veszélyek egyiké­nek sem tulajdonítható. 3. Ez a vélelem nem érvényesül a 17. cikk 4. pont a) alpontjában jelzett esetben, ha a hiány rendkívül nagy volt, vagy egész árudarabok vesz­tek el. 4. Ha a fuvarozást olyan járművel végezték, amely különleges berendezéssel rendelkezik arra, hogy az árut a meleg, a hideg, a hőmérsékletvál­tozás vagy a levegő nedvességhatása ellen meg­védje, a fuvarozó csak akkor hivatkozhat a 17. cikk 4. pont d) alpontjára, ha bizonyítja, hogy az adott körülmények között, ezeknek a berendezé­seknek kiválasztása, fenntartása és felhasználása tekintetében őt terhelő minden intézkedést meg­tett és a részére adott minden különleges utasí­tásnak eleget tett. 5. A fuvarozó csak akkor hivatkozhat a 17. cikk 4. pont f) alpontjára, ha bizonyítja, hogy — az adott körülmények között szokásosan őt ter­helő — minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett. 19. cikk Kiszolgáltatási késedelem áll fenn, ha az árut a megegyezés szerinti határidőn belül nem szol­gáltatták ki, vagy, ha ilyen megegyezés hiányá­ban a fuvarozás tényleges időtartama — figye­lemmel az eset körülményeire és különösen rész­rakodások esetében a teljes rakomány képzéséhez rendes körülmények között szükséges időre — meghaladja a gondos fuvarozó részére megenged-­ hető időtartamot. 20. cikk 1. A rendelkezésre jogosult minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a megállapodásnak megfelelő határidő le­jártát követő 30 napon belül, vagy — ilyen meg­állapodás hiányában — a fuvarozásra átvételtől számított 60 napon belül nem szolgáltatták ki. 2. A rendelkezésre jogosult az elveszett áruért fizetett kártérítés felvételekor írásban kérheti, hogy őt azonnal értesítsék, ha az árut a kártérí­tés kifizetését követő egy éven belül megtalálják. Az ilyen kérelemről írásbeli elismervényt kell adni. 3. A rendelkezésre jogosult ilyen értesítés vé­telét követő 30 napon belül követelheti, hogy neki az árut a fuvarlevélen alapuló követelések kiegyenlítése, valamint a felvett — és az esetleg benne foglalt költségekkel csökkentett — kárté­rítés visszatérítése ellenében szolgáltassák ki; emellett azonban a kiszolgáltatási késedelemért a 23. cikk és adott esetben a 26. cikk alapján őt megillető kártérítési igény érintetlen marad. 4. A 2. pontban említett kérelem hiányában, vagy a 3. pontban megállapított 30 napos határ­időn belül, adott utasítás hiányában, illetve abban az esetben, ha az árut a kártérítés kifizetését kö­vető egy év lejárta után találták meg, a fuvarozó az áruval annak a helynek a joga szerint rendel­kezhet, ahol az áru van. 21. cikk Ha a fuvarozó az árut a címzettnek anélkül szolgáltatta ki, hogy az utánvét összegét — amely­nek beszedésére a fuvarozási szerződés szerint kötelezve volt — beszedte volna, ennek az összeg­nek az erejéig kártérítéssel tartozik a feladónak, de visszkereseti joga a címzettel szemben érin­tetlen marad. 22. cikk 1. Ha a feladó veszélyes árut ad át a fuvaro­zónak, köteles vele közölni a veszély pontos ter­mészetét és adott esetben a szükséges óvintézke-

Next