Magyar Közlöny, 1993. január-február (1-19. szám)

1993-02-04 / 12. szám

506 MAGYAR KÖZLÖNY 1993/12. szám Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság 3/1993. (II. 4.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessé­gének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi határozatot. Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelem­adójáról szóló 1991. évi XC. törvény 6. § (1) bekezdés c) pontja, a 33. § (4)—(6) bekezdése, a 37. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonat­kozó indítványt, és az e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja. Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes az 1990. évi CII. törvény 13. §-ával módosított 1989. évi XLV. törvény 30. § (3) bekezdésének, valamint e törvény 16. §-ával módosított 33. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, amely a szövetkezet, illetve más kibocsátó megszűnésekor ténylege­sen kifizetett összeg helyett az ingyenes értékpapír kibocsá­táskori névértékét tekinti jövedelemnek. Ezt a rendelkezést az esetleges adóellenőrzések kapcsán a jelen határozatnak a Magyar Közlönyben való közzété­tele napjától nem lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlöny­ben közzéteszi. INDOKOLÁS I. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába üt­közik a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló koráb­bi, többször módosított 1989. évi XLV. törvény 3. § e) pontjában meghatározott szövetkezeti ingyenes értékpa­pír meghatározása, továbbá az ennek adózására vonatkozó szabályozás. Az indítványozó hátrányos megkülönböztetést lát a szö­vetkezetek terhére abban, hogy a személyi jövedelemadó törvény a hatálybalépése előtt keletkezett és befektetett, ma­gántulajdonban levő vagyonokat és azoknak a vállalkozásból történő kivonását általában nem tekinti adóalapnak, csupán a szövetkezet 1988. december 31. előtt—eredeti befektetés­ből és felhalmozásból — keletkezett tulajdonát. Az indítványozó ezzel összefüggésben tartja alkotmány­ellenesnek a törvény 33. § (4) bekezdését is, amely jövede­lemnek tekinti az ingyenes értékpapír elidegenítéséből vagy a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélküli megszűné­sekor az ingyenes értékpapírból származó ellenértéket. Véleménye szerint ez nem jövedelem, hanem vagyon, minthogy abban a jogosult korábbi, szövetkezeten belüli tulajdonrésze testesül meg. Ez a vagyon nem vonható jö­vedelemadó alá. Az indítványozó a törvény 30. § (3) bekezdésében és a 37. § (2) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességét is sérelmezi. Nézete szerint a törvény nem a tényleges jöve­delmet adóztatja, amikor egységesen az értékpapír jutta­táskori névértékét tekinti jövedelemnek, illetve adóalap­nak, holott az eladáskor ennél magasabb, a kibocsátó meg­szűnésekor pedig a névérték alatti összeghez juthat a jogo­sult az elszámoláskor. Végül diszkriminatívnak tartja az indítványozó azt a törvényi rendelkezést, hogy más adószabály vonatkozik a szövetkezetből történő vagyonkivonásra és befektetésre, mint más vállalkozásra. II. Az indítvány benyújtása óta hatályba lépett a magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló, több ízben, legutóbb az 1992. évi LXXV. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.), amely 1992. január 1-jével hatályon kívül helyezte az indítvánnyal is érintett, többször módosított 1989. évi XLV. törvényt. Az Alkotmánybíróság az eljárását mégis lefolytatta, és döntést hozott. Ennek egyik oka az, hogy az indítvánnyal érintett adószabályok egy része változatlanul, más része módosítással a hatályos jogszabályban is megtalálható. A formálisan hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgá­latát sem mellőzhette az Alkotmánybíróság. A korábban keletkezett jövedelmekre ugyanis a korábbi szabályok az irányadóak. Az adóellenőrzést a hatóság ötéves elévülési időn belül ezek figyelembevételével végzi, s ezek alapján állapít meg pótlólagos adófizetési kötelezettséget. Az Alkotmánybíróság az ingyenes értékpapírokra vo­natkozó külön törvények, az Szja. törvények tanulmányo­zása alapján, a megkeresett pénzügyminiszter válaszára is figyelemmel hozta meg határozatát. 1. Az indítvány alapján vizsgálta az Alkotmánybíróság a hatályos törvény 6. § (1) e) pontjában felsorolt ingyenes értékpapírok jellegét, vagyis azt, hogy ezek ingyenessége fennáll-e, vagy a privatizáció eszközeiként nem vonhatók a jövedelem fogalmi körébe. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló korábbi 1989. évi XLV. törvény 3. § e) pontja helyébe lépett hatá­lyos 6. § (1) bekezdés e) pontja szerint: nem minősül bevételnek „a szövetkezet tagja vagy volt tagja, a tag örö­köse, a szövetkezet alkalmazottja, a mezőgazdasági szövet­kezetek esetében a segítő családtag e jogviszonyára tekin­tettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül jutta­tott szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti vagyonrész, va­gyonjegy vagy részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a munkáltató által alkalmazottjának köz­vetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott va­gyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizettetett térítéssel csökkentett összege, a Munkavál­

Next