Magyar Közlöny, 1993. január-február (1-19. szám)
1993-02-04 / 12. szám
506 MAGYAR KÖZLÖNY 1993/12. szám Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság 3/1993. (II. 4.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi határozatot. Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 6. § (1) bekezdés c) pontja, a 33. § (4)—(6) bekezdése, a 37. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt, és az e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja. Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes az 1990. évi CII. törvény 13. §-ával módosított 1989. évi XLV. törvény 30. § (3) bekezdésének, valamint e törvény 16. §-ával módosított 33. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, amely a szövetkezet, illetve más kibocsátó megszűnésekor ténylegesen kifizetett összeg helyett az ingyenes értékpapír kibocsátáskori névértékét tekinti jövedelemnek. Ezt a rendelkezést az esetleges adóellenőrzések kapcsán a jelen határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló korábbi, többször módosított 1989. évi XLV. törvény 3. § e) pontjában meghatározott szövetkezeti ingyenes értékpapír meghatározása, továbbá az ennek adózására vonatkozó szabályozás. Az indítványozó hátrányos megkülönböztetést lát a szövetkezetek terhére abban, hogy a személyi jövedelemadó törvény a hatálybalépése előtt keletkezett és befektetett, magántulajdonban levő vagyonokat és azoknak a vállalkozásból történő kivonását általában nem tekinti adóalapnak, csupán a szövetkezet 1988. december 31. előtt—eredeti befektetésből és felhalmozásból — keletkezett tulajdonát. Az indítványozó ezzel összefüggésben tartja alkotmányellenesnek a törvény 33. § (4) bekezdését is, amely jövedelemnek tekinti az ingyenes értékpapír elidegenítéséből vagy a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélküli megszűnésekor az ingyenes értékpapírból származó ellenértéket. Véleménye szerint ez nem jövedelem, hanem vagyon, minthogy abban a jogosult korábbi, szövetkezeten belüli tulajdonrésze testesül meg. Ez a vagyon nem vonható jövedelemadó alá. Az indítványozó a törvény 30. § (3) bekezdésében és a 37. § (2) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességét is sérelmezi. Nézete szerint a törvény nem a tényleges jövedelmet adóztatja, amikor egységesen az értékpapír juttatáskori névértékét tekinti jövedelemnek, illetve adóalapnak, holott az eladáskor ennél magasabb, a kibocsátó megszűnésekor pedig a névérték alatti összeghez juthat a jogosult az elszámoláskor. Végül diszkriminatívnak tartja az indítványozó azt a törvényi rendelkezést, hogy más adószabály vonatkozik a szövetkezetből történő vagyonkivonásra és befektetésre, mint más vállalkozásra. II. Az indítvány benyújtása óta hatályba lépett a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, több ízben, legutóbb az 1992. évi LXXV. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.), amely 1992. január 1-jével hatályon kívül helyezte az indítvánnyal is érintett, többször módosított 1989. évi XLV. törvényt. Az Alkotmánybíróság az eljárását mégis lefolytatta, és döntést hozott. Ennek egyik oka az, hogy az indítvánnyal érintett adószabályok egy része változatlanul, más része módosítással a hatályos jogszabályban is megtalálható. A formálisan hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgálatát sem mellőzhette az Alkotmánybíróság. A korábban keletkezett jövedelmekre ugyanis a korábbi szabályok az irányadóak. Az adóellenőrzést a hatóság ötéves elévülési időn belül ezek figyelembevételével végzi, s ezek alapján állapít meg pótlólagos adófizetési kötelezettséget. Az Alkotmánybíróság az ingyenes értékpapírokra vonatkozó külön törvények, az Szja. törvények tanulmányozása alapján, a megkeresett pénzügyminiszter válaszára is figyelemmel hozta meg határozatát. 1. Az indítvány alapján vizsgálta az Alkotmánybíróság a hatályos törvény 6. § (1) e) pontjában felsorolt ingyenes értékpapírok jellegét, vagyis azt, hogy ezek ingyenessége fennáll-e, vagy a privatizáció eszközeiként nem vonhatók a jövedelem fogalmi körébe. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló korábbi 1989. évi XLV. törvény 3. § e) pontja helyébe lépett hatályos 6. § (1) bekezdés e) pontja szerint: nem minősül bevételnek „a szövetkezet tagja vagy volt tagja, a tag örököse, a szövetkezet alkalmazottja, a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a segítő családtag e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti vagyonrész, vagyonjegy vagy részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a munkáltató által alkalmazottjának közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizettetett térítéssel csökkentett összege, a Munkavál