Magyar Közlöny, 1999. szeptember (78-86. szám)
1999-09-03 / 79. szám
134 1999/79/11. szám MAGYAR KÖZLÖNY 7ó határozatán alapulnak. Ennek a határozatnak a 7—9. szakaszai a jelnyelv és a feliratozás fontosságát hangsúlyozzák a siket néző számára. A 11. ajánlás [a) pont] célul tűzi ki valamennyi gyermekműsor feliratozását 2000-ig. A 17. ajánlás célul tűzi ki, hogy az összes hírműsor legalább ötven százaléka feliratozva és napi egy hírműsor jelnyelvi tolmácsolással kerüljön sugárzásra. Az európai közszolgálati televíziókat tömörítő EBU ugyancsak kiemelt jelentőséget tulajdonít a feliratozásnak. Közszolgálati televízió esetében, éppen a közszolgálati jelleg megvalósulása, az elérhetőség biztosítása érdekében célszerű, ha a minden országos televízióra vonatkozó feliratozási kötelezettség mellett külön feliratozási, a hírműsorok tekintetében jelnyelvi tolmácsolási kötelezettséget állapítanak meg. A siket gyermekek fokozottabb társadalmi integrációja érdekében szükséges, hogy a feliratozás a gyermekműsorok esetében nagyobb mérvű legyen az egyébként előírtnál. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. 23. § (4) bekezdésének a siketeknek szóló feliratozásra, illetve jelnyelvi tolmácsolásra vonatkozó rendelkezései csupán a közszolgálati műsorszolgáltató, illetve közműsorszolgáltató tekintetében állapítottak meg kötelezettséget, és ezen kötelezettség normatív jellege is bizonytalan volt. A hatályos szabályozás az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított a közérdekű adatok megismeréséhez, továbbá az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében biztosított művelődéshez való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot. A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1998. október 14-én ajánlást tett a Kormánynak, továbbá a szociális és családügyi miniszternek arra, hogy az 1998. évi XXV. törvény 30. § (1), illetve (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján mielőbb kezdjék meg a siketek jogainak, jelnyelve használatának, illetve a jelnyelvi tolmácsolásának biztosítását is szolgáló rendeletek előkészítését. Ajánlásában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezte azt is, hogy a Kormány intézkedjen — a siketeknek szóló jelnyelvi tolmácsolásra és feliratozásra vonatkozó rendelkezések beillesztése érdekében — a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. módosításról. A szociális és családügyi miniszter 1998. december 18-án kelt válaszában az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megállapításaival egyetértett. A miniszter tájékoztatta az az állampolgári jogok országgyűlési biztosát arról, hogy megkezdődtek a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tv végrehajtását szolgáló — így pédául a Fogytékosok Esélye Közalapítvány — előkészítő munkálatok. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. módosítása érdekében megkereste a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert. A szociális és családügyi miniszter felhívta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának figyelmét arra, hogy a jelentésből adódó koordinált kormányzati álláspontot tükröző válaszlevelet a Miniszterelnöki Hivatal fogja részére megküldeni. Ez a válasz még nem érkezett meg. OBH 8145/1996. (8739/1996., 1555/1997., 2054/1997., 7328/1997.) Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében deklarált diszkrimináció tilalmával összefüggésben nem okoz alkotmányos visszásságot, ha az önkormányzat a rendeletében az üdülőtulajdonosok vonatkozásában is átalánnyal szabályozza a szemétszállítási díjfizetési kötelezettséget. Ráckeve város több üdülőtulajdonosa azt sérelmezte, hogy az önkormányzat rendelete aránytalanul magas díj fizetésére kötelezi őket, az ingatlanukat nem egész évben használó, így a szemétszállítási szolgáltatást is csak időszakosan igénybe vevő panaszosokat. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az ügyben folytatott vizsgálata során tényként rögzítette, törvény adott felhatalmazást az önkormányzatoknak arra, hogy a szemétszállítási szolgáltatást a településen egyedileg szabályozzák különös figyelemmel arra, hogy hulladék minden ingatlanon keletkezik és annak szervezett gyűjtése, kezelése közegészségügyi, környezetvédelmi okokból mindenkinek egyformán érdeke. Nincs kötelező törvényi előírás arra, hogy a szemétszállítási szolgáltatást, illetve az ellenszolgáltatást milyen mértékben és módon kell meghatároznia a helyi önkormányzatoknak. Az általuk alkalmazott különféle szemétszállítási díj-meghatározási módszerek közös sajátossága, hogy a díj átalány jellegű. Az Alkotmánybíróság e témakört érintő határozatában elvi jelleggel hívta fel a figyelmet arra, hogy „önmagában nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz’ ’. További határozatában rámutatott arra az általános érvényű követelményre is, hogy a közszolgáltatás díjának az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez kell közelítenie. A vizsgálat alá vont rendelet szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, meghatározva a szemétszállítás rendszerességét, díját. Ez utóbbi mértéke az üdülőtulajdonosok vonatkozásában nem egész évre, hanem csak április 1-jétől kezdődően 8 hónapos időtartamra történt, és a törvényi felhatalmazás alapján megalkotott önkormányzati rendelet szabályokat tartalmaz a szemétszállítási díjjal kapcsolatban igénybe vehető kedvezményekről is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese — a panaszok egyidejű elutasítása mellett — megállapította azért, hogy a diszkrimináció tilalmának elvét nem sérti, ha az önkormányzat a rendeletében a szemétszállítás díját az üdülőtulajdonosok vonatkozásában is átalánnyal szabályozza annak szem előtt tartásával, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellege mellett a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez igazodóan kerül meghatározásra. OBH 8425/1996. Különböző összegű tandíj előírása attól függően, hogy a két szakra beiratkozott hallgatóknak melyik az „anyaintézményük”, nem okoz visszásságot az Alkotmány 70/A. §-ában tilalmazott diszkriminációval, valamint a 70/F. §-ában biztosított művelődéshez való joggal összefüggésben. A panaszos azt kifogásolta, hogy az ELTE két karra beiratkozott hallgatói 1995. szeptemberig azonos elvek szerint kap-