Magyar Köztársaság, 1913 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1913-01-14 / 1. szám

6 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen ? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam . . . Re­publicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jörtek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál élemnt a respublicára. Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. Magyar hölgynek születtél . . . Irta: ANDRÁSSY EMMA. Végigtanulmányoztam az „Országos Köztársasági Párt“ név­sorát és eleinte büszke öröm fogott el, hogy az én nevem az első női név benne. Hogy én vagyok az első nő, aki részt kér a küzdelem­ből, s ha kell, a szenvedésből is, hogy az utánam jövő nemzedéknek útját a szabad, nyugodt fejlődéshez, az én munkám is,­­ ha kell, az én vérem is egyengesse. De végiglapoztam a novemberi füzetet is, — vártam a többie­ket, — hiába. Máig egyetlennek maradtam. Lehetséges ez ? — Annyira közönyösek lettek a dicsőmultú magyar Nagyasszonyok leányai, hogy teljesen hidegen hagyja őket a mi nagy nemzeti szerencsétlenségünk, — aranyzabolás rabságunk ? Hova lettek azok a magyar hölgyek, akiknek lenni: — „nagy és szép gondolat“ ? Kell, hogy legyenek, de miért rejtőznek úgy el ? . . . Most volna az ideje, hogy felújítsák a régi dicsőséget. Hisz Garay nem egy nemzedékről, hanem minden idők „Magyar hölgyéről“ írt, mikor örökszép költeményét megírta. És bizony, — nem a magyar nő szép arcát dicsőíti; — szép arca van más nemzet leányának is; nem is a szalonszellemességét magasztalja, — abban kiválóbb a külföldi; sportban, zenében, nyelvismeretben gyakran ügyesebb az idegen. Mégis, — a „magyar hölgyet“ minden minden más fölé helyezi a költő, mert:

Next