Magyar Krónika, 2019. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)
2019-01-01 / 1. szám
Nálunk, Magyarországon a háborúk, a menekülések, a kommunista diktatúra sokkal hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos család gyakran felbomoljon. Közülünk, magyarok közül sokat szétszórt a történelem a nagyvilágban. Eszembe jut apai nagyanyám szomorú mondata: hét gyermekem van, tizennyolc unokám, de azokból csak ötöt ismerek. A külföldre vándoroltak szülei gyakran mondják: mi már csak fényképről ismerjük az unokáinkat. Az én családom is többfelé él. Anyai nagyanyámat nem ismertem, meghalt, mielőtt megszülettem. Az apait, mivel Németországban élt, párszor láttam, de nem tudtam igazán közel kerülni hozzá, kérdezni a múltjáról, tanulni a tapasztalataiból. Pedig sokat átélt, és szerettem volna, ha mesél erről, de úgy ment el, hogy magával vitte mindazt, amit csak ő tudott volna elmesélni. Pedig az unokák a nagyszülők génjeit is hordják, vannak olyan tulajdonságaik, amelyek tőlünk, nagyszülőktől jönnek. De 116