Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 6. évfolyam (Budapest, 1918)

Számok listája - 20. szám

Prohászka Ottokár hatvan éves. A keresztény gondolatnak egyik szellemes ellensége, Heine, azt mondotta egyszer, hogy a katholikusok szellemi fegyverzete túl nagy, túlsúlyos, túlhatalmas; nem tudnak mozogni benne, ki­csinyeknek mutatkoznak a fegyvereikhez képest. Valami meg­tisztelő és igaz is van e mondásban: a mi hitünk nagyobb, mint az átlagemberek kaliberje, nagyszerűbb, mint a szubjektív gon­dolatok s kevés ember akad, aki a maga emberi nagyságát hoz­zájuk mérheti. Innen az az előny és hátrány, hogy sokszor leg­­nagyobb gondolataink emberi kicsinységek pongyolájában jelent­keznek az életben. Nálunk nem az egyes emberek nagyok, hanem a krédó az, amelyet az egyes emberek vallnak. A mi világnéze­tünket nem emberek teszik naggyá, hanem fordítva: nekünk kell ehhez a gondolatkomplexumhoz felnőnünk s felemelkednünk. Mégis kimondhatatlan értéke a katholicizmusnak, hogy időn­kint nagy emberei akadnak s nevelődnek, akik az isteni gondo­latokat nagy emberi elmével, ragyogó tollal, gyújtó szóval tudják képviselni az emberek között. Prohászka püspök nagysága ezért providenciális jelensége a magyar katholicizmusnak. Mediator ő: közvetítő ég és föld között. A kereszténység magasságai s a «közönség» alacsonysága között. A mi nyelvünkön szólt, a mi lelkünket kapta meg és sokan, mint egykor a zsidók Mózes szava által, csak az ő szava által értették meg ismét az Istent. Tüneményes apostoli, felrázó működésének 60 esztendős jelzésű határkövénél mély tisztelettel s hálás megilletődéssel kö­szöntjük őt, a főpapot, az apologétát, a vezért. Isten adjon neki még sok évet és sok diadalt; nekünk pedig, a nagy emberekben szegényeknek, a vezérszerepre alkalmasab­ban szomorúan ínségeseknek, támasszon minél több Pázmányt és Prohászkát ! B. B. STS 343

Next