Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 16. évfolyam (Budapest, 1929)

Számok listája - 1. szám

A „Magyar Kultúra" előfizetési ára egész évre 14'40 P, félévre 7­20 P, negyedévre 3'60 P, egyes szám 80 fillér. Külföldre a portókülönbözet hozzászámítandó. Kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. szám. Most egy éve — emlékeztek? — piros-pozsgás képű, friss fiúcska szökött be az ablakunkon, letelepedett az otthonunkban, rá a könyveinkre, a szerszámainkra, a gondjainkra, a vágyainkra, belopózott a szívünkbe, az álmainkba. Szeretettel ölelgettük, simogattuk. Meghódított a friss ragyogása, az ígéretes mosolya, a bohó mesék, amiket mondott, a tarka képek, amiket festett, a boldogság, amit ezer prizmaszínre váltva csillogtatott előttünk ... Azóta megvénhedt, elerőtlenedett, meg is csalt sokunkat, bajba is vitt, romlást okozott sokfelé. Szinte örültünk, hogy megy végre , hogy december 31-ének éjfelén végleg és visszasíratlanul kilökhettük oda, ahonnan jött, az éjszakába .. . Reményeinket, javíthatatlanul optimista leízásunkat áttelepítettük az utódjára, aki szintén b. u. é. kíván s esztendőre ilyenkor, ki tudja, talán még nagyobb imposz­tornak bizonyul, mint most letűnt 1928-as számú kollégája. Sokan beszélnek így, de nem, nem a mi táborunkban. A mi világnézetünk nemcsak világfelfogás, hanem világmagyarázat is, világérzés és életművészet. Nem civilizáció, hanem kultúra. Mi már tudjuk, azóta tudjuk, hogy az a másik friss fiúcska, az az Első, a Gyermek megszületett, hogy a boldog éveket nem várni kell, hanem szerezni; nem kívánni a nem létező Sorstól, hanem kidolgozni s kivívni a boldogságszerző Isten kegyelméből ; megszerezni, nem azáltal, hogy a boldog voltát hajszoljuk, hanem azzal, hogy jóval töltjük ki; gazdagodni benne azáltal, hogy gazdagítani akarjuk. Nem az a gazdag, aki sokat kap, hanem aki sokat ad; nem az az úr, aki uralkodik, hanem aki szolgál; nem az a boldog, aki maga felé harácsol, hanem aki magából termel és nyújt másnak. A „boldogságok" tana csupa paradoxon: az a boldog, aki szegény, aki sír, aki éhezik, akit üldöznek, aki szelid, aki tiszta ... s „boldogabb dolog adni, mint kapni". Mi ezzel az emelkedett érzéssel megyünk neki az új esztendőnek. Boldog új évet kívánunk egymásnak s magunknak, de ebben a felsőséges, evangéliumi értelemben. Boldog új évet, azaz: munkát, fejlődést, kultúrát, lelki értékek ter­melését, látást, értést, akarni-tudást, építő­ készséget, szeretet-művészetet. Tudatosan szembefordulunk az évről-évre b. u. é.-et gratuláló s évről­évre keservesen csalódó, mert világnézettelen és élet­ értetlen filozófiával. Hir­detjük, hogy az ember nem azért született, hogy a boldogságot várja, lesse, vagy hogy ködös poéta-ábrándnak vélje, amit úgysem érhet el s azért szegényes pótszerekkel kárpótolja magát, hanem hogy olyan kulturális és társadalmi rendet alakítson ki, amely az ember s a természetes közösségek, család és haza számára a viszonylagos boldogságot meg is teremti. Ezért a mi programm­unk az aktivitás programmja, a bizakodásé, az örömé, a bátorságé. Soha erre országunknak oly szüksége nem volt, mint manapság, épp azért, mert sok köztünk a szenvedő s kevés a szenvedni tudó; mert sok a siránkozó s kevés a bajokból is erkölcsi tőkét kovácsoló. Mindenki mástól várja sorsa jobbrafordulását s másokat okol, ha bajaiból nem tud kievickélni. Pedig a jobbra­fordulás csak belülről jöhet, abból a gondolatkörből, amelyet a kereszténység eleven ereje tart ébren bennünk. Megismerkedni ezzel a gondolatkörrel, mélyen beléje hatolni, észrevenni kisugárzásainak sokszerűségét s erőt meríteni belőle diadalmas, életigenlő küz­delemre: ez annak a felsőbbrendű keresztény és magyar kultúrának jelszava és foglalatja, amely köré szeretettel hívogatja barátainak imponáló számú s egyre növekvő táborát A MAGYAR KULTÚRA szerkesztősége. \

Next