Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 19. évfolyam (Budapest, 1932)
13-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Nagy Miklós: Emberek az országúton
Könyvek «HK» Könyvek Dr. Totis Béla: Születésszabályozás. A magyarországi szociáldemokrata párt orvostagjai szervezetének kiadása. A magyarországi szociáldemokrata párt orvos és jogász szervezete 1932 január havában a szülésszabályozás kérdéséről ankétot rendezett. Az ankét előadói Dr. Totis Béla nőorvos és Dr. Latkóczy Imre ügyvéd voltak. A két referátum, az ezekhez fűzött felszólalások és hozzászólások 12 orvos, 12 ügyvéd és szociológus, ugyanannyi író és hírlapíró részéről, megtoldva Vámbéry Rusztem elő- és Jahn Béla utószavával, adja ennek a 120 oldalas könyvnek külső tartalmát. A belső tartalom pedig John összefoglalása nyomán ebben a néhány dőlt betűvel szedett konklúzióban foglaltatik: «.A születésszabályozás egyetlen helyes eszközéül a fogamzás megelőzését látjuk és ezért szükségesnek látjuk az ezen szerek tudományos vizsgálatánál foglalkozó sexuáltudományos intézet felállítását, az orvostanhallgatók ezen irányú kioktatását, a gyakorló orvosok számára továbbképző előadások rendszeresítését. Követeljük a nemi tanácsadó hálózat kiépítését. Az óvszerek szabad terjesztése, az áruzsora letörése és az óvszereknek a Társadalombiztosító útján való ingyenes terjesztése programunk. Az abortusz törvény megváltoztatására vonatkozó javaslat kidolgozására és az országgyűlés elé való beterjesztésére széleskörű bizottság munkája alapján a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országgyűlési frakcióját kérjük fel.» A megokolás ehhez lényegében ennyi : «a mai társadalom, amely sem az anyát, sem a gyermeket egészségügyi, jogi és szociális védelemben kellőképen nem részesíti, nem követelhet korlátlan gyermekszületést sem és nem foszthatja meg a gazdasági viszonyaitól amúgy is szenvedő nőt azon jogától, hogy gyermekei világrahozása felett maga rendelkezhessen.» (119. o.) Ez a néhány sor, mint konklúzió az ankét után s maga a megokolás elég ahhoz, hogy megértse az olvasó azt a ferde logikát, amely az osztrák BTK 114. §, a német RStrGB 218. § megdöntése mellett egyidejűleg a magyar BTK 285 §-át akarja az orosz állapotoknak megfelelően átalakítani ahelyett, hogy a mai társadalmi rend tagadhatatlan mulasztásait az anya, a család, a gyermek védelme terén kívánná helyrehozni, megszüntetni. Ez az egy megjegyzés összefoglalja mindazt, amit erről a könyvről kritika gyanánt elmondani lehet. Kritizálni lehetetlen ugyanis olyan művet, olyan felfogást, melynek alapja, kiindulópontja egyszerűen a történelmi materializmus alapgondolata, hogy t. i. a szaporaság kérdése, a születések, a fogamzások meggátlása és meg nem gátlása nem valami végtelenül szent, nemzeti, társadalmi és erkölcsi szempontból mérlegelendő kérdés, hanem csak a társadalom anyagi helyzetének, gazdasági és fizikai állapotának függvénye. Amit Totis Béla kimond, hogy kevesebb születés biztosabb és jobb megélhetést és egészségi viszonyokat jelent, mert a több gyerek úgyis a priori halálraítéltszámba megy, amelyet tilalmas úton is a halál felé siettet a teherben levő anya s az ebből levont következtetés: maga az állam törvényes eszközökkel tegye lehetővé a terhességtől való szabadulást, akkor jelenik meg előttünk a maga borzalmasságában, mikor felsorolja az abortusz-indikáció fajait, egyéni okoknál fogva, ha nemcsak az életet, de az egészséget, sőt munkaképességet csökkenti (s várjon mikor nem csökkenti); eugenikus okoknál fogva, ha az utód örökölhető megbetegedése fenyeget; szociális okoknál fogva,ha a család egészségi viszonyai egy újabb szaporulással veszélyeztetve lennének, mely veszélyeztetés alatt az egészségi viszonyok legkisebb romlását is értem, vagy olyan esetekben, mikor a születendő egyén számára a környezet egészséges fejlődést nem biztosít, mint ezt az úgynevezett törvénytelen gyermekek eseteiben látjuk. Hogy ezután a borzalmasan kiterjesztett indikációs lehetőség után már csak Oroszország példája következhetik, mint ideál, azon már senki nem csodálkozhatik. Dr. Latkóczy Imre jogászi előadása a szofizmák példátlan gyűjteménye, melyek felületességén csak Vámbéry Rusztem előszava tesz túl. «Ne legyünk lordabbak a lordoknál» jelszóval az angol felsőház; Károlyi Imre gróf kiragadott és a kapitalista társadalom elvitathatatlan bűneit ostorozó szavait premisszává dolgozván ki: «ne legyünk grófabbak a grófoknál» jelszóval a magyar arisztokrácia; dr. Hajdú Miklós jogi értekezését az *•1 346•