Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 20. évfolyam (Budapest, 1933)
Számok listája - 1. szám
A „Magyar Kultúra" előfizetési ára egész évre 14-40 P, félévre 7*20 P, negyedévre 3-60 P, egyes szám 80 fillér. KMHMdre a portókülönbözet honuimimuló. - Csekk-szám : 33.167. Kéziratokat csak a portó mallkaléséval küldünk vissza. - Levelekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. Kiadóhivatal : Budapest, V. kerület, Honvéd utca 10. szám. Szerkesztőség : VIII. kerület, Horánszky utca 20. szám. Telefon: 1. 31—20 05 szám. A dogma fegyelme és a mi világunk végtelensége van a Magyar Kultúra új modern címlapján. Kétoldalt két erős párhuzamos vonal: a dogma, az isteni kinyilatkoztatás, amely nem engedi meghatározatlan űrbe lökni az emberi értelmet, hanem szilárd határvonalakat, egyben hatalmas tengelyeket ad neki. De a két vonal köze alul és felül egyaránt nyitott, a végtelenbe nyílik, mert a dogma nem zár, nem gát, hanem a létezés és érvényesség világának örök koordinátarendszere s a világ, amelybe belevezet, végtelen. És még egyet érdemes megfigyelni a címlapon : az üresen hagyott és a betűkkel kitöltött foltok ismétlődésének szabályosságát, a rendszert, ritmust és Szépséget, amely a katolikum világát jellemzi. A vajúdó új világnak gondolattengelyei ezek. Az anarchikus a szabadságban és szabadosságban tomboló gazdasági és politikai erők fölé vájjon mi kell, ha nem a Fegyelem? És a szűkkörű hétköznapokba taposott emberparány vájjon hova tárja ki szárnyait, ha nem a végtelenségbe ? Az önmaguk tébolyára hagyott zűrzavarokból hova, ha nem a rendszerbe? Ez a világ a mi világunk, a Magyar Kultúra világa is. Ennek társadalmi és főképp kulturális érvényesítéséért harcolt két évtizeden át a huszadik évfolyamába lépő folyóirat. Két évtized múlott el azóta, hogy a magyar katolikus intelligencia olyan folyóiratot kívánt magának, amelyben szakfolyóiratok nehezen hozzáférhető, zárt szakmabeliségétől mentesen, a kulturális élet jelenségeinek egész területére alkalmazva látja a katolikum örök elveit. Két évtized telt el a harcban, — micsoda két évtized! Van valami szimbolikum abban, hogy 1913-ban jelent meg először a Magyar Kultúra : egy világtörténeti korszak utolsó évében indult el, hogy egy másik világtörténeti korszak felé legyen útmutató. A második évtizedet lezáró évét alig ünnepelheti mással a folyóirat, mint új fejlődéssel. Nem tekintünk vissza harcainkra, amelyek pedig szép számmal voltak. Nem soroljuk fel a gondolatokat és tetteket, amelyek innét indultak el, ezekről a hasábokról. Egyszerűen csak szolgáljuk tovább a katolikus gondolatokat és tetteket további harcokkal. Annak nevében,, aki harcot hozott a világra, nem az anyag és a rossz zűrzavaros és véges erőibe való tespedt belenyugvást. Ezért rajzolta címlapunkra a szimbolizált Rendet és Végtelenséget címlapunk tervezője, Hintz Gyula festőművész. Erő és öröm látni és érezni, hogy egyre nagyobb számban akadnak olyanok, akik egyre több eszközzel és egyre modernebb formában találják meg a katolikumnak minél tökéletesebb és többrétű kifejezését. Ez is finom szimbóluma a művésznek : a valóság szürke világára ráfeszülő erők égszínkékek , transzcendens erők, mások mint az anyagi létezés erői. Magasan lebegnek az összes földi szférák felett, ahogy mi sem szolgálunk semmiféle anyagias természetű érdeket. A Magyar Kultúra magasan áll minden napi- és pártpolitika felett. Magasan áll gazdasági és osztály-érdekszférák felett. Egyedül a kultúrát szolgálja, a szó legősibb és legmagasabb értelmében értett kultúrát , az egyének és közösségek belső erőinek és értékeinek Isten színe előtt való önkifejlesztését. Ezzel a gondolattal akarja befejezni második évtizedét és folytatni harcait A MAGYAR KULTÚRA szerkesztősége KIADJA A PÁZMÁNY PÉTER IRODÁTÁRB. — FELELŐS KIADÓ : BARANYAY LAJOS VEZÉRIGAZGATÓ