Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 27. évfolyam (Budapest, 1940)

Számok listája - 1. szám

A Madvar TCnk­l"ira" előfizetési ára egész évre 12 P, negyedévre 3 P, egyes szám ára 50 fillér. — Külföldre a portókülönbözet ,,1 i.a.gya.1 IVUllUia hozzászámítandó. (Szlovákiai előfizetés ára 92 K Főbizományos Szent József-könyvkereskedés. Bratislava, Lőrinc-kapu­ utca 3. Minden előfizetés és reklamáció ide küldendő.) — A Feuer­r­eiter-melléklet negyedévi ára 2 pengő, egész évre 8 pengő. — Csekkszám 33,107. — Kéziratokat nem őrzünk meg s csak a porta mellékelése esetén küldünk vissza. — Levelekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII, Horánszky­ utca 20. T.: 1-312-05. — Fiókkiadóhivatal: PÁZMÁNY papír- és könyv­üzlet, Budapest, VIII., Baross­ u 82. Telefon: 1-354-79. 2 Világiakat az élre! a Katolikus Akció vezetői részén s az ország katolikus világi közönsége felfigyelt e szóra. Csakugyan: nem vagyunk papok egyháza csupán, a Krisztusország előmozdításának s védelmének nagy művében, ha nem is hierarchikus fokon, de ugyanoly szeretettel, odaadással, igyekezettel részt kell vennie a világi katolikus közönségnek is. Elsősorban azoknak, akiket társadalmi helyzetük, műveltségük s másokra való befolyásuk vezető helyre emelt. Azonban ez a legfelsőbbrendű hivatás kettőt igényel azokban, akik azt hasznosan teljesíteni akarják. Egyik: a nagyobbfokú érdeklődés mindaz iránt, ami katolikus és krisztusi, ami a mi zászlónk előbbrevitelét vagy lankadá­sát, nehézségeit vagy diadalait illeti. Másik pedig: a szellemi felkészülés azokra a küzdelmekre, az eszmei és erkölcsi erő összeméréseire, amelyek nélkül ma nemhogy előhaladni, hanem csak megmaradni s helyünket tartani is lehetetlen lenne. Mindkettő terén sokszor ijesztő hiányokra bukkanunk éppen világi értelmiségünk körében. Embereink­ nem olvas­nak! Nem tudnak! Nem állanak benn szellemileg a krsztusi arcvonalban! Félrevonulnak, elbujdokolnak, kivonják ma­gukat nemcsak a küzdelemből, hanem még a közelebbi — hangzik a jelszó érdeklődésből is! Vagy pedig: akarnak ugyan tenni valamit, buzgólkodnak, sürgölődnek, de munkájukon nincs köszönet, mert hiányzik mellőle az igazi katolikus tudás, a korkérdé­sek kellő ismerete, a hitvédelmi fegyverek forgatásának mű­vészete, az alaposabb és komolyabb katolikus tájékozódás. Ha ez a két tény fájdalmasan igaz, akkor adva van belőle a következtetés is: művelt közönségünknek az eddgi­nél sokkal jobban kell érdeklődnie a kato­likus kultúra kérdései iránt és sokkal behatóbban kell szel­lemileg felvérteződnie a hitvédő és ke­resztet oltalmazó harcokra. Tehát olvasnia, tanulnia, elmélyednie kell katolikus irányban. Ezért küzd a mi folyóiratunk is, ezért várja szeretettel zászlaja alá a ma­gasabb katolikus művelődés után vágyókat. Magasabb kato­likus művelődés nélkül pedig a Katolikus Akció minden törekvése csődöt mondana, éppen az értelmiség körében. Tehát nemcsak és nem egyszerűen: világi katolikusok az élre, hanem: olvasó, tanuló, problémákat forgató értelmiségi katolikusok a katolkus irodalom gyújtópontjai közé! A Magyar Kultúra szerkesztősége Könyvek Dr. Kamocsay Jenő: Célvalósulás az állam és az egyén viszonyában. A szerző kiadása. Budapest, 1939. 152 l. A szerző ebben az érdekes és mélyenjáró politikai tanulmá­nyában abból indul ki, hogy az egyén célja a boldogság — és azt vizsgálja, hogy az egyénnek ez a célja, valamint az állam célja, az egyéni boldogságot megvalósulásra segítő egyetemes jó, mindkettő által pedig a közös cél, a kultúra miként valósul meg az egyén és az állam viszonyában. Ennek a ma nemcsak tudományos érdek­lődést kiváltó, nagyon időszerű kérdésnek vizsgálatánál sorra veszi az abszolút és mérsékelt, az arisztokratikus és demokratikus mo­narchiát, a köztársaságot, az arisztokráciát, a demokráciát, a katonai, a patrimonaliális és teokratikus államformát. Ha meg is értjük azokat az okokat, amelyek miatt a szerző vizsgálódásait nem terjesztette ki a politikai fejlődés legújabb jelenségeire, mégis sajnáljuk, hogy egyrészt a legújabb államrendszereknek a felvetett szempontok sze­rinti értékelését nélkülözni vagyunk kénytelenek, másrészt a meg­vizsgált kérdéskörnek önkéntes megszűkítése folytán a tanulmány esetleg nem tudja kiváltani azt az általános érdeklődést, amelyet méltán megérdemelne. A szerző vizsgálódásainak egyik eredménye az, hogy az emberileg elérhető boldogság, az egyetemes jó és ezzel a kultúra megvalósítására egyetlen államforma sem mondható alkalmatlannak, a legalkalmasabbnak azonban az abszolút monarchia látszik. Ha a szerzőnek ezzel a megállapításával nem is tudunk fenn­tartás nélkül egyet­érteni, sok részlet megállapítását és vizsgáló­dásainak másik eredményét annál szívesebben írjuk alá; ez a má­sik eredmény a következő: minden államforma, alkotmány és kor­mányzat alkalmas a boldogság megvalósítására akkor, ha intenzív összeköttetésben áll az örök és alapjában változhatatlan erkölcsi renddel és viszont alkalmatlan arra akkor, ha azzal szemben autonóm, Mikes Ferenc Eugéne N. Marais: A fehér hangya lelke. Franklin Tár­sulat kiadása. Eugéne Marais, ez a régi francia-búr telepescsaládból szár­mazott, érdekes életű ember határtalan türelmű, zseniális megfigyelő és ízig-vérig író. Hazájában, Dél-Afrikában elsősorban az afrikaans nyelv művészi pallérozóját becsülték benne, ő azonban természet­tudományi munkásságát értékelte többre. Könyve bizonyítja, hogy tehetségei egymást kiegészítették. „A fehér hangya lelke" vetekedik a legizgalmasabb detektívregénnyel. Lázasan lüktet benne a nagy­szerű, a megfoghatatlan, a csodálatos élet. A termeszbely élete a csodáknak kibogozhatatlan szövevénye. Marais szerényen bevallja, hogy: „Amikor az ember megpróbálja leírni mindezeket a csodákat, egyszeriben a legteljesebb embarras de richesse lepi meg. Szinte nem is tudja, hol kezdje el."­­ Már a boly születésénél megdöbbentő ösztönök követik egymást lépésről-lépésre törvényszabta sorrendben, olyan szigorú pontossággal, hogy egy hajszálnyi eltérés, vagy egy látszólag jelentéktelen lépés kihagyása felborítja az egész remek­művet. Majd megkezdődik az elsőszülöttek gondozása és táplálása. Ez a munka még teljesen a király és a királynő vállán nyugszik. Azután szinte a szemünk előtt alakul át a királynő gyöngéd, lehellet­finom teste idomtalan, hernyószerű hájtömeggé. A rugalmas fiatal­ságát megőrzött király azonban rendíthetetlenül ragaszkodik elékte­lenedett párjához: „Milyen csodálatos példája a hitvesi szeretetnek és hűségnek, amely túléli a szeretett lény szörnyű átváltozását idomtalan hájtömeggé!" — A mindennapi élet ezernyi gondját bámu­latos leleményességgel oldja meg a boly, pedig emberileg szinte lehetetlen helyzetekbe kerül, amikor például a vízellátást kell biztosítania. Ennek a szövevényes, kibogozhatatlan életnek közép­pontja mégis az elalaktalanodott, sötét kamrába zárt királynő. Az ő csodálatosan terjedő energiája tüzeli a katonákat, tartja állandó lázas munkában a dolgozókat és biztosítja a testőrök hűségét. Marais a termeszbolyt összetett állatnak tartja, amelyben az egyének a kollektivizmus szolgálatában egy-egy feladatot teljesítenek és a régi önállóságnak csak nyoma maradt meg bennük. Hogy Maraisnak igaza van-e, még mindig nem bizonyította be kétségtelenül a ter­mészettudomány. A könyv minden lapján ott lebeg a teremtő Isten erejének, hatalmának és bölcseségének alázatos átérzése, de a lélek­ről vallott felfogása nehezen egyeztethető össze a kereszténység tanításával. Honti Jenő Heinrich Günter: Das deutsche Mittelalter. Zweite Hälfte: Das Volk (Spätmittelalter). Herder, Freiburg im Br„ 1939. Maga a tárgykör ma is vitatott, annál inkább az volt a mult század végén, mikor Janssen katolikus irányú történetszemléletével szemben nemcsak egyes német tudósok, hanem egész iskolák képvisel­ték az ellenkező álláspontot. Ma már sok kérdésben nyugvópontra (Folytatás a 15. oldalon)

Next