Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-05-31 / 43. szám
a’ Várostól más fél órányi földre fekszik) magokat megmutaták, melyre 4 Batáliom gyalogság, anivisió Huszárság, ugyan annyi lovas németekkel és IOO Amautákkal elejekbe álla az ezen Segyeknél lévő 4 Vezérrel; és mind addig verték őket vissza , valamig népeink véletlenül a’ Város felébe érkezének (mert ugyan is olly velyben fekszik a’ Város, hogy valamig mint edgy 200 lépésnyire sűntsen az ember tőle, telyességgel nem láthattya.) Ekkor legottan olly kemény ágyúzás valt rajok a’ Várból , a’ mineműhez hasonlóról a’ mi hadban megszűlt katonáink sem emlékeznek, mivel az ágyuik oly szer felett való nagyok , hogy azoknak golyóbili 23 •— 27 — és 30 fontots nyomnak. Ezt látván a mi népünk , a’ második lövésre 34 gránátokból kötött tüzes koszorúkat küldének bé a’ Városba, mellyek által az egész külső Város egy néhány percentések után lángot vete, és a’ Basának legszebb múlató-pilotáji sok élés házokkal edgyüt fuslé és hammuvá levének. A’ mely lövések a’ Városból estenek, mind a’ mi népünknek fejek felett mentenek el; következésképpen több kárt nem rettenek, hanem edgy Karsai nevű Huszárnak a’ Tsászár Sergéből egy ágyú-golyóbis fejét úgy leütötte, mintha soha ott fém lett vólna. Széllyel pattant feje tsontja mellette álló Pajtássát megsebesitette , és Kapitánnyára lottsant feje veleje ennek ájulást okoza; kin mindazáltal az érvágás azonnal segite. A’ Sáncból lövőknek fegyvere csak ének fogyasztá el életét, és 23 megsebesittetett , mely tüzelés egész délutánii 4 óráig tarta , midőn egy irgalmatlan Zápor-esső révén, még az ágyúkkal való lövést is megakadályoztatta , és így visz- Unasza-