Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-02-23 / 16. szám

mása­ szerint által'adja. A’ szegény jó­ szivű'Öreg Abdi Bassa egész betsülettel fog­adván Őket, igy szól­­ta: Sajnálom, hogy az én viszontagaló Barátságom­nak meg­ kell szűnni, melynek emlékezetéül ajándé­kozón a’ Major Urnák ezen edgy pár ezűstös tör­rök-pistolyt a török - keszkeny­ökkel edgyűrt. A’ Tolmátsnak vis­sza-jövetelével kiáltozták az as­szo­­nyok Belgrádban, hogy hadat hozotté vagy békessé­­get , melyre a’ Tolmáts nem mért egyebet felel­ni — békességet; félvén , hogy ki­ nem jöhet a’ Vá­rosból ; de az as­szonyoknak nem tetszett a’ Békes­ség izenete, a’ honnan káromkodni kezdének a’ Tal­­mátsra. — Temesvárt li­dikre virradólag a’ külső­ városban tűz tám­od, melyre a’ vár­ fokán lévő vi­gyázó katona lármát lővén, láttya, hogy nem ér­kezik a’ segittség , a’ honnan másodszor is lővén , a többi vigyázatakon­ ia ezt tselekvésy, és mint edgy 50 lövés esék hirtelen. A’ Városbéliek semmit sem­ tudván az égés­ felől , azt gondolják vala , hogy a’ Török ütött reájjok , a’ honnan igen nagy réműlés­­ben és zudulásban halának. Ide érkezett a’ Bánátu­­si Seregnek 3-dik Batal­omja, és a’ vár­ foka 36 fon­­tú golly­obitos ágyukkal rakattatott­ meg. — Kobász­­nál a’ mi népünk által a gabonával és e­gy hadi­­tűzi-készülettel meg­ terheltete­t hajó vétetett­ el a* Törökö­ktől. — Dubic­a és Novi Török Helysé­gek kevés ellent­állás után 10-dikben fel­adák ma­gokat. — Konstantzinápoly 4-dik­ban. ,, A’ meg­öletett Vice Tengeri Vezérnek Felesége panaszra mé­né a’ Tsászárhoz , hogy a’ Férjét meg­ölték , a­ ki parantsolá a’ Fö Vezérnek, hogy ezen aszszony pa­­nas­szának véget­ vessen ; mely­ szerint ezen szegény fös­szony edgy ’Sákba köttetvén , a’ tengerbe vette­tik.

Next