Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-02-23 / 16. szám
Emlékezünk Fels. Isten háláadással, minémü tsendes békességben tartottad bűnös népünket ’s háládatlan gonosz életünket a* mi Országainkban ’s hajlékainkban, hogy miben le-feküttünk, nem vólt a’ ki minket felrettentsen, és fegyver, ellenség* által nem ment a* mi földünkön üdéinkben. De emlékezünk Felséges Istén a’ mi hamisságunkról , kik meg nem betsültettük telled engedtetett arany békességünket , hogy az alatt kerestük vólna a’ te veled való békességünket a’ Sz. és kegyes élet által ! Midőn félelemmel hallyuk ’s rész szerint érezzük békességünk következhető felháborodását ’s csendességünk el mulását. Mert Felköltenek Kegyelmes Királyunk ellen a’ Kereszténység* ellenségi a* Pogányok, kik híveit foggatni, Országát pusztittani akarják , melynek keserű izét előre a’ mi földünk népe is és sok Keresztény Atyánkfiái keservesen kostolyák. Érzik ezt már is keservesen sok édes Atyák és Anyák , kik édes magzattjoktól való, megfosztattatásokat minden napon sirattyák , a’ többi is hasonló sorsokat szemek előtt képzelik és forgattyák, félhetünk mintáján hogy minket is elborít a’ veszedelem. Hallottuk Fels. Illen ha nem kostoltuk is a’ Pogány’ Nép uralkodását, és a’ Keresztényeknek az alatt való siralaos sorsát, mert