Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-02-14 / 13. szám
ama sok Török vért eresztett. Húszár Hadn. Durcsáhot, azon vagdalt és lödözött köntössében , mely a’ múlt tsatákban alig számlálható foltokat nyert magára; de minthogy ezen köntösében akarja az egész háborút ki állani, valahol csak azon vágás esik béfájdoztatja ’s viseli. Ez egy megrettenthetetlen vastag - mellyü, egész kézzel lábbal termet Vitéz; és csak egyedül ő az , a’ kinek sém a’ táncz sém a’ fejérnép nem kel. Ez az a’ Tiszt , ki minekutánna egy öreg Agához évszer is hozzá vágván , serami módon élet-erére nem akadhatott volna, végre fejéből a’ Kontyát bal-kezével ki-vévén, kapasz fejét ugy,vágá ketté, kinek az egész Köntöse pamuttal (gyapot) vastagon meg volt töltve; mely fegyver ellen való Orvoság moh a’ Törököknél közönséges. Ekkor Durcsát, csak 9 fájdalmas sebekkel jőve ki az ütközetből, és 30 arannyos Paripáját is ott hagyá, mellyet alólla ellöttenek, és a’ cofját, mellyet keresztül vágtának. Nem lehet azon indulatot le irni, mellyet a’ Huszárok ’s nevezetesen ezen Gráfén Sergebéliek viseltetnek egymáshoz , és a’ mely szerint, ha a’ Divisiot valamely tsatára botsátják, még csak a’ sebessek és a’ Lovakat elvesztettek is abból elmaradni teljességgel nem akarnak, és gyalog is a’ magok Svadromok után szaladnak. Minden Huszár Sergeknek csak ez az egy óhajtások, hogy bár tsak az egész Regement együtt lehetne, hogy ők mutathatnák meg az egész Világ előtt a magok Vitézségeket külön külön.