Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-02-14 / 13. szám

székémnnek parantsolom, hegy esen Tartományban, a’ hadi-népnek jelen lévő segittségével, minden Rend­ben és Rangban lévő Személlyek ellen kemény val­­latást tegyen, és ki­ keresse azokat, kik ezen utolsó zenebonában magokat, vagy tselekedetekkel, vagy beszédjekkel és irásokkal bűnösökké és büntetett ér­demlőkké tették, hogy én ezeket a’ magok érdemek és cselekedetek­­ szerint büntetésre v­onhassam. 5. t. Bécs 7. Jan. 17S9. JOSEK Midőn ö Felségének ezen rendelése meg­érke­zett, és Jan. 26-dikán az ös­zve-gyűjtött Brabánt­iai Státusok elött fel­olvasatott, egy Deputát­ió ment a’ mindenekben meg­bízott Császári Ministerhez , hogy meg­­­mutassák , mely nagyon fájlalják azt , hogy a’ 3 madik Státusnak engedetlensége miatt az ő Felsége haragját magokra vonták, ígérték a’ ma­gok engedetlenségeket az engedelmesség’ égő Oltá­rán meg­égetni, csak hogy ő [Felségét meg­engesz­­telhessék. s. t. Erről ezután bővebben: Ha ! ha ! ha ! A’ napokban egy ifjú Deák forma ember el­megy Bétsben, egy Tándlernek boltja előtt fényes délben, 12­ óra előtt valamivel, és a’ bolt előtt ki­­akasztott farkasbőr-bundát nyakába akasztja ’s bé­­megy vele a’, boltba a’ Tándlerhez, ’s ezt igy szól­­ittja­ meg: Uram! nem veszié­ meg kegyelmed ezt az én bundámat? —‘ hogy adod? 30 forintot csak meg­­ér. Nem veszem biz­ én ; nékem­ is van egy el­­­adni való a’ bőrt előtt ki-akasztva, ’s abban­ is rég hever a’ pénzem. — No Uram! ha nem veszed adieli ! ez elmegy a­ bundával; a’ Tandler pedig, ütvén az alatt

Next