Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-09-12 / 70. szám
bogaraktól, egerektől, vakondakoktól, őrizni. Dtt a’ rákok’ helyekbe, mikor azok szagokat elvesztették, más ujj rákokat kell tenni. Egy ujj jegyzés az abatkölásról. Ez előtt mintegy 4 esztendökkel mind a’ Német, mind a’ Franczia Újságokban kihirdettetek volt az, hogy az abraknak egy harmad részét meglehet kiméíteni, ha azt, minekelötte a’ lovaknak adják ahnak előtte egynéhány órákig vízben ázta* jak. Igen szép,, és a’ termlészeti tapasztaláson fűre dáltatott Jegyzét ez. Tudni való . hogy az abraknak nagy részét * emésztetlen egészszen adják ki a’ lovak , majd felét csak félig emésztik meg. De ha az abrakot előre vízben meg áztatják, már annak egy harmad részére nézve a’ meg emésztés végett segittetik a’ ló’ gyomra — mert mind azt* valamit a*vió az illyen ázott abrakból megeszik, tökélletesen meg semészti, ’s minden abrak szemből erőt vé, üzen a’ ló magának, és igy nem szükséges egyszerre annyi mértékű abrakot adni a’ lovaknak , a’ mennyit közönségesen szoktak adni nékik. Meg lehet, hogy Hajdukban is a’ Frantz és Német, ’s azoktól tanúló Koltsisoknál sem éppen idegen már ez a’ találmány, de a’ régi közönséges szokást köve tő Gazdákra, ’s tselédekre nézve szükségesen és habiliusan emlittethetik.