Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-10-10 / 78. szám
1153 erdőbe és a’ Rimnik mellett lévő Táborába húzta vala magát hátra az ellenség, erre nézve, hogy azokból is ki - kergettessenek , a’ Jordis, Lévener és Karajtzai kezei alatt valók örzve-tsatolván magokat, egy fél abronts forma hadi-rendben, erőss ágyuzás alatt, az erdő szélén lévő Sántra nagy örömmel, és vitézi rikoltások kozött rá illének. Ők elekiten ágyuztak az erdőből a’ miéinkre, de nem sokára ágyúikat visszahuzni kezdették, hanem igen feles számú Jancsárok az erdőből kijővén , eltökéllett vakmerőséggel magokat az e'fent állásra készitették. Ezt látván a’ mi Tisztjeink, ho£y a’ hadi rendben álló gyalogságunk a’ vakmerő Jantsárokkal sokáig időt ne vesztegessen, és az alatt az ő ágyaikat el ne szalaszszák; jelt adának a’-----Tsászárságnak a’ rájok ütésre , és olly szerentsés jön a’ ki menetele, hogy az ellenség, ágyúinak nagyobb részét nyakba hagyván, nyakra főre szaladott bé az erdőnek sürüségébe; azonban a’ mi gyalogságunk a’ Sántzba behágván, az utól ért ágyukat elfoglalta; itt némely Jantsárok agyon döföltetni engedték magokat az ágyuk mellett, még sem akarták az ágyukat elbotsáttani. Továbbá a’ mi gyalogjaink az erdőből a’ Törököket mind ki-vadás zták, abból sok százat elejtettenek, a’többi pediglen el szaladott. Ezen utólsó és vakmerő ütközet után a’ hartznak ki menetele a’ mi részünknek engedte a’ telyes győzedelmet. Mindazáltal, hogy a’ szaladásban foglalatos ellenség ismét vissza ne fordúlhasson, és ideje ne fehessen az öszve tsoportozásra, nevezetesen hogy a’ Rimnik mellett jól bégántsolt Táborába ne gyűlekezhessék ; tehát a’ Muszka Vezér Szuvarov, a’ maga Kozákjaival , és a’ 4 szegben álló Gránátirosokkal, részünkröl pedig Gén. Karajtzai a’ Kaunitz Batalionjával és némely Squadrom Lovasokkal az ellenségnek tovább is kergetésére indultak. Ezen szaladó ellenség egynéhány ízben szembe fordult a’ győzedelmes kergetökkel, és utolsó erejét öízve szedvén, halálig viaskodott , puska poros edénnyeit felgyújtotta; de azzal is többet irtott magának mint a mieinknek , részünkröl pedig