Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-13 / 13. szám
nem akar vala hozni, mit csinálhattam vólna egyebet— viszsza mentem a’ más világra, és mind eddig ott keringettem, mig nem most egy nagy Urnák pecsétes Levelével érkezem ide — hogy számára szállást készittsetek az Elyseumba. Ez ugyan csak egyedül jön, minden cselédjét otthon hagyta; de az szállást, ha lehet, úgy készittsétek számára, hogy egy Udvarló, 2 ebédlő, 3 jádzó és egy háló szobái legyenek, hol a’ marga rangja szerint lakhasson.— Markalf ügye? —Zamántz ! Tudódé ki vagyok én, ’s ki ez itt mellettem? Én Markalf vagyok, e’ pedig Salamon. Itt a’ mi Országunkban edgyütt lakik a* Bolts a’ Bolondal , a* Szegény a’ Gazdaggal , a* Rút tekintetű a’ Széppel — ’s mindeniknek tsak egy föld-kunyhó örökös lakó helye: itt nints Nemzet, Vallás, vagy Rangbéli vállogatás. — a’ kinek követtségében jöttél, már rég készsz számára a’ szállás, Zamántz, ’S hát Uram! a’ Czigánynak is olyan leállása vagyon itten, mint a’ nagy Uraknak? Clarkass Egy tseppel fém alább való. — Én néked az egész Elyseumbéli Birodalmat megmutogatom, mindent megmagyarázok, csak te nékem előbb beszéld elé: micsoda nemzet vóltál , mitsoda Országokon jöttél keresztül, és hogy van most az álbaroL il világon. — Zam Uram! sokat ki'^nsz ; ha a felsö világon vólnék , hói i&a^.Orgot tsak fülbe fém mindenkor szabad fugni egy másnak , arról a világról igen kevesset szóltanék; de a’ mint veszem észre, ebben az Országban fém árúlók, fém kémek, sem Policáj katonák, sem pellengérek, kalodák, sem fogházak, sem Szolgabirák nincsenek ; azért" péked mort mingjárt mindent elébeszéllek: „ Én eredetemre nézve Erdély országi Cigány vagyok ; egy olyan nemzetbéli ember, mely nemzetnek honnan lett oda származását még máig is disputálják a’ lakosok. Minthogy az iti nemzetem nem a’ leg mosdottabb nemzet —fekete, tunya, dolog nélkül való, telt, ragadós körmü —, még csak a’ nevinjt* is olyan rosz jelentésűnek tartatik , hogy a’ tsalárd gaz embert igy szokták sokszor nevezni : Czigány