Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-13 / 13. szám
ás annak boldogulását munkasodta. — Én, míg erei Udvarban megyénükén, az alatt minden más Udvarok ugy elváltoztanak, hogy meghid Marka. több idegen körtösös Urat találtam, mint a Nermzeti köntösbe, úgy hogy nékem csak nem ollyannak tetszettek némely Uraink, mintha a’ körtvély-fa fűzfa levelet öltetett volna magára; mert tsak ez ít’ kettő ; a’ körntós és a’ nyelv minden nemzetnek ízembe tűnó külső látható jele, mint az elöfának levele ’s gyümöltse. — A’ nagy Uraknak, példájok után várják a’ kissebb Urak és Uratskák a’ himet ,— igy hányya el a’ Pána a’ maga szép tollát, ’* szed idegen Puska tollokat helyette. Lád Markalf én Gzigány voltam, én életemben örökké Udvari bolond voltam; kenyeremet az elmés bolondság után ettem, még is a’ Stagyar Kömösön kivűl más tarka barka öltözetet testemre nem tettem ; ezen Nemes Nemzet iránt olly hivséggel viseltettem. — Sőt örvendettem, hogy nékem a* Király, a* Romai hatalmas Tsászár azt a’ köntöst viselni meg engedte, melybe a’ maga testörzö vitézeit önként öltöztette, és a’ mely nemzetet köntöseitől együtt maga is, ki mondhatatlanúl szeret. — Nem vagyunk, hát mi Czigányok sokoknál jobb Мач gyarok? De nem csak mi cselekesszük ezt, kik ezen a’ földön születtünk , a’ Magyar Nemzetnek szárnyai alatt élünk, hanem azt tselekeszik, az Anglus, Frantia, Német és minden nevezetesebb nemzetek , kik hozzánk jönek Magyar Köntösbe öltöznek, magok’ szólgálatjokra Magyar Huszárókat szereznek , és illyen ruhákba mennek viszsza London bay Párisba ’s más idegen nemzeti városokba. Markai. Bizony Barátom Zámántz mind ezekből nem tudom mit ítéljék , a’ te felső világon laktad földnek nemes Havafiairól; mert a’ miket még eddig beszeltél vollak, mind csak a’ magok álmai vigyázatlansággal öszve- kötött jó szivüségek tetszikki belelle de kevés előre való vigyázás; mert az a* nemzet, a’ ki a’ maga nyelvét megveti, kontókét grác nemzetek ruhájával felcseréli — az idővel Vg !