Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-13 / 13. szám
kozott .Czigány ! te gaz erpber! te édes anya kefesittől azt a’ kedves fiamat adnami én idegen Országra azért katonaágot tanulni adni, hogy soha te lássam ! Jiogy az ellenség levágta !—■ Miért taníttatnám én a Fiamat Papnak! hiszem ő Gróf — ő megél azon kivül is. Ki nem tudnám neked mondani mitsoda máskot vive véghez a’ Grófoém rajtam — azért — salgasi Zamántz jobb tenéked*— ezt gogdalám magamban. — Idővel fel-növéюек az ifjú Grófok , kettő meg házasodok ‘s három részre oszlik a’ Jószág; kettő katona* leve, midőn már röviden jött a’jröltség— edgyik Hadnagy lett; de mint hogy örökké ttthon nyúlászott és a’ Regepientnél igen kevesseé ült, és akkor is megadollaslott, Quietáltatta az Obester; haza jött, megházasodott,“ és már most 4 felé osztott a’ jószág; a’ másik Kapitánnyá lett; de minthogy a’ hadi tudományt nem tanúlta, annak maradott. Egykor hallom, hogy az én Grófom Regementjébe egy Dobosból lett Frantzia Obertert rettenek Generálissá— más a’ Hazában a’ Pöspök — edgyik Urfiból le lett Tanátsos — 5 fölé oszlott a’ jószág — rosszúl foly a’ gazdaság. Mit nem tsinál flálunk a’ hibás édesanyai szeretet. —I-JMarkalf: „IBarátom Zománc sok egy Czigány.ól — egy tudatlan Udvari Bolondtól a’ mit-beszéllettél, hogy tanátsoddal semmire serl mehettél, én arról népa tehetek; már én a’ Salamon Udvarában hasznosabb Bolond voltam; mert noha ő legbölcsebb Fejedelem vólttots, tanítottam. — Itt már továbbijeszéllett vólna ki Farkass, de egy ujság levél érkezvén a’ felső világról ezeket olvasa belőle: A’ Felséges Tsászárnak állapotjáról és egésségéről semmi bizonyost nem tudunk. Ha ma nagyon roszszúl van , holnap megint könnyebbedett állapottal lenni mondatik. — Azok a’ Tuskolndból jött szekerek , mellyekröl azt irták vala a’ napokban , hogy a’ nagy Hertzeg’ készületeivel érkezének vala Bétsbe , az Elsebeth Hertzeg Asszonynak hozzanak folmi szülésre tartozó készületeket és fejér ruhákat . ~ '4‘................*• met-