Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-02-24 / 16. szám

frantzinápolyban fejét vétettem — túl rajta Dáriát— mellette egy Zamántz nevű Czigány — JSero , innen Kartus — amott Nagy Sándor, ’s olly egyenlő a’ szállásunk, hogy tsak egy ablak karikával sém külömböz edgyiké a’ másikétól — csak gondolhatod itt és a’ felső-világon , mely nagy külömbbség vagyon. Itt Herodesi Borától — valamint az egy varjú torta tojóit a’ maliktól úgy nem esméred. Itt tetszik ki , hogy az emberek mindyájon egy forma köntösben ízületiének — ki az életre egy ajtón jöttek. Itt hisztik el végre, hogy az embert Prome'' theus mind egy agyagból tsinálta — és hogy a’ 2 fülű edény, valamint az egy fülü— az evő tál, a’ 3 lábú valamint a’ tsupor, kissebb ’s nagyobb farakok, egyaránt romlandók — csak abban külömböznek egymástól, hogy edgyik mázos, a’ másik mázatlan — edgyik itzés , a’ másik tsak meszeres — edgyikbe olajat, ’s a’ másikba etzetet szoktanak tölteni. — Halál — Ládd Abdulhamid! most beszélsz ám böltsen ! hol tanultad ezt a’ filojafiát ? ugy é az Hóltak-országában ! Én vagyok itt látod a’ Filosofiae Professor, úgy néz a’ szemembe. Ez az egész Hóltak-országa az én Oskolám. Én szoktam meg mutatni veled edgyütt minden Tsászároknak, hogy ők nem győzhetetlenek — a’ Korona nem az övék — Királyi páltza nem örökös — a’ mellyeken lévő Csillagен ott született. Én mutattam azt meg minden eddig élt Fejedelmeknek, hogy ők Promotheusnak minden málokkal egy földből készült edénnyi vóltanak , csak hogy sokoknál mázasabbak és nagyobb mértékűek, de egyenlő romlandók vóltanak — Én vagyok az a’ Vén Filosofiae Professor, a’ kit a’ felső világon Halálnak hívnak, és mint a* Szeretetet, vakon festenek. — Az én egész Filosofámnak csak egy argumentuma van; de ez úgy Ad hominem, hogy a’ mely felsö-világbéli Filosophus előtt én ezt még eddig elé elmondottam, a’ nékem Conseqventiát soha nem négák. Példával örökké tsak edgyel világosittok: befogom az Urnák a’ Heinét, hogy a’ szolga lássan — a’ szólgát egy ház*