Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-01-06 / 2. szám
lyal főbe lőtte. Harmad napra, szomszéd Helybe találkozván az Obestere, parantsolta Czigányok által el temettetni — a’ kik szegényt, egy mélyebben ássott Farkas - lyukba, Anyai mezítelen , el is temették. Szerentsétlen ki mulásának okát ’s alkalmai matosságát, látszatott abba keresni, hogy Regementjéhez vissza-hivatatván, nagy szegénysége miatt módja nem lett válna, magátillendően igvipirozni. — A’ mely órában magát meglőtte, hagyott a’ Kommandóba belépett Kapitánynak, e’ következendő írást: „Kapitány Uram ! Szerentsétlenül születtettem , szerencsétlenül éltem, szerencsétlenül meg is kell halnom. A’ szegénység okozza , hogy becsületes ember is elveszti olykor a Becsületét. Az Ur, itten, minden írásokat feltalál, de pénzt nem — egynéhány aranyat kivévén, inból vegye az Ur Levelemet más Világról. Kéltség kívül nem élek már akkor, midőn ezt az Ur olvasni fogja. Éljen az Ur , kedvére; jobban mint Fő Hadnagy Jakatovszky — a’ ki a’ Lelkek országában Assentéroztatott, írtam Kemenczén, lehelésemnek utolsó napján. “ — Szegény, ugye fagott! valamennyin véle társalkodtunk, mint jámbor és egyenes szivű Férfit esmértük és szerettük: ezen szerencsétlen kimúlásán, szomorú szivel szánakodunk Közönségesen. A Belgrádban lévő Testedár máig is ott mulatozik , minthogy S. M. Laudon ennek nem csak fegyvernyugvást, hanem békességet munkálódó Leveleit magával ő Felségéhez felhozta, ezen Teste, Jár