Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Már oda van, meghalt; noha bölcs Fejedelmi Király volt. Élete’ megszomorúlt napja, setet,be borúit. Őt soha nem látjuk! ha tehát örök útra bocsátjuk; s hagyjuk el ösztönözött bús szemek’ árja között. Drága nevét írjuk szivünkre, szemünk’ ha kisirjuk ; Hajla Kegyelme felénk; vessük örökre belénk. Csókol azért szólunk, mi szerelmes elébbi Királyunk, Érted özöllbe leszünk , gyászt mi magunkra veszünk Tested ugyan tollúnk nyugalomra tevődik előttünk: Virtusaid sora , kész nagy Neved’ oszlopa lesz írva belénk lészel, soha hited ugyan nem enyészel Hóltig is emlegetünk, semmibe rád se vetünk. Légyen igen lágyon feknvésed azon poros ágyon Mollyre Halai feketett, hogy kebelébe vétett. Josef Atyánk már menj ! — de helyetted ugyan kit ád a’ Menny Ez szaporitsa jajunk’, már ki segiti bajunk? Az LEOPOLD lészen , kit az Ég maga Székibe tésze. Mint Fejedelmi Vezért, gyászos "ügyünkhez Ezért, Lészen Ez Oltalmunk , nagy örömre cseréli Uralmunk , Lészen Atyánk ’e egyebünk, Ö köti bé mi sebünk. Mond Magyar ezt, légyen nyugodalma ha Székibe mégyen! Áldja meg igy szavad Öt, ilyen igen sok időt !!! A Patakfalvi Ördögnek Historiája. Sz. Udvarhely лч-dik Mág. — Márciusnak ey dik nádján ki-hireledvén, hogy az irt faluban egy közrendü szabad Székely házában ördögök kvártélyoznak , ennek látására az köz nép szakadatlan jelent, és láttatott hogy követs, loganéj, éget csont, a’ nélkül hogy ki által, szüntesen hányatik azon házban; a’ házbéli Gazdasszony beszélli szomorúan, hogy az ő házában egy gonosz Oláh, valami kis pénz elvetésével két ördögöt hagyott. md-