Magyar Kurir, 1791. július-december (5. évfolyam, 51-103. szám)
1791-07-01 / 51. szám
látja. Ilyen valóságos Pattiárkha hala,meg Kedves Kurírom, a’ kit én néked le rajzolni nem is törekedem , hanem rólla tsak azt az eggyet mondom, és nem is félek, hogy még az irigyektek is ez egyszer velem egy értelemben ne legyenek . Bóldogok valánk mi, a’ kiket az Isten annyira szeretett, hogy ezen meg romlott esztendö században is állított számlunkra egy valóságos második Jóbot, a’ kinek személlyében szerentsénk *volt testi szemeinkel látni egy olyan kegyesség’ erköltsi példáját, a’ milyent más keresztény felebarátink , a * Jób , Jákob , vagy Josef historiájában csak lelki szemeikkel láthatnak. Siratja ezt, nem csak a’ maga Úri Háza, nem is csak a’ számos Sd Rendek serege, hanem a legénységnek nagy számu tábora, a’ kik is e benne sokakkal ki nem pótolható károkat vallották. — Hirdesd ki ezt édes Kurírom , hadd Örvendjen ez az emberi nyom , hogy néki is van kit mutatni elé ama nagy napon , a’ maga esztendö százzából, kit az Isten például a’ követésre ki tett valt, miső Országi Tudositások. Azt olvassuk ujjalog a’ külső Levelekből, hogy Spanyol Országból már sok Sergek indultának vólna meg a Francia szélek felé. Frantia Ország. — A’ Marpliai Asszonyok, ás Gyermekek kukorikálnak egy időtől fogva, a’ polgári hitet letett Papok után. Erre, következem de történet szolgáltatott alkalmatosságot : A’ mint esküdni ment volna a’ Marpliai Plebánus , egészszínnepi Protesszióval a’ Templomba, el kukorikolta magát mellette egy kakas, mellyet bizonyos Paraszt árúit vélt a’piatzon. A’ Plebánus, nagy változást érzett magában ennek hallására. Hogy béért a’ Templomba, ujjra kukorikolt a* kakaós, még pedig már most kétszer egymás után. Minekutánna le tette vólna a* polgári hitet a’ Plébánus, újra meg szóllalt a* kakas, és három kukurikát kiáltott. Ekkor fedobbant a’ Plebánus, ’s ekképpen kiáltottfel: Óh Szent Péter! háromszor szóllott es kakas, midőn 794 **5Й£В$*»*£5ае#