Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)

1792-03-06 / 19. szám

*95 ■ s „V­­ ..■'■'■’■• V. ■ - A’S. szomorú és gyászos szive özvegy Császár­­né etidig való lak házait az Amália Udvarban el­hagyván­, a’ boldog emlékezetű F* Mária Theresia volt lakó­ házaiba költözött által. Brüs­szelböl egy ollyan hirü­nk érkezett, mely­­nek, noha ez már még a’ Bétát szárnyaló Levelek­­ben­ is olvastatik, mi egé­s­sz hitelt még nem adha­tunk. Az hir­e’, hogy 19-röl 20-dikra viradó éj­­szakán a’ múlt hónapban, a’ nmi tudva lévő Kom­­plótnak el­­­fogatott sorsotsin egy kemény executió vitetett volna véghez. A’ meg­bóldogult Felség, Spanyol ruhában fek­­szik egy 4 grádics fognyi magasságú nyújtoztató pa­don, és ábrázatja Vias­sz arc­ával vagyon be­fe­dezve. Cseh­országból azt írják, hogy ott­ egy igen különös és éppen szokatlan kanonizálásnak módja ment volna ezen napokban véghez. Leutmeric­hez Közel egy faluban réá mennek egy Vasárnapi tem­plom után a’ Parasztok a’ Papra, ’s az kezdik töl­­le kívánni, hogy a’ boldogult Il­dik Josefet szám­­lá­lya a’ Szentek közz­é. A’ szegény Papnak nem lévén illyen felséges munkához hivatala, mentege­ti vala magát — hogy ezen dolog a’ föld szinin­ts;­­ a’ Pápának volna meg­engedtetve, de csak ugyan r­­aj ríhatott­ ki a’ Parasztok elöli. Na jól van, meg­:gí­rí­­ át. nékik, hogy véghez viszi a’ mit kivrrnak. A’ Parasztok ezzel egyenesen menvén az U­jság Kanc­elláriájára , le-vészik onnan a’ J­ós í­pét em el, a’ nelkült hogy jókat tnstálgat­­ta:' vó!­­ éré Innen mennek egyenesen a’tem­plom за,­­ hol a’ sz. Sevomutzenos Jánosnak képét le vévén, ennek helyébe a’ II-dik Josefét helyhezte­­teék­­ CA a’ mg. Oltárra. A’ Pap , ki már akkor na, el­­­végezik volt egyszer a’ maga kötelességét a’ tem ólomban, képtelen vett másodikszor­ is Mi-, s mondani, és azt el végezvén a’ Josef Canoni­­zálásához hozzáfogni, melly meg­esvén, az illen­dő Lvínia­ is IT-dik Josef­hez , mint Szenthez, el­­spond­attatik. Mas napra vis­sza akarta a’­Kanc­el­lária

Next