Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)

1792-02-14 / 13. szám

szé­lgetésben , minthogy a’ kegyesség, tulajdonok ama* ked­ves emlékezetű Maria Therdpa Szülöttjeinek. „ A’ mi Kegyelmes Korona Hertzegü­nk még ma­­ig­ is ottan ottan hideglelést tapasztal maga körül. — Feldmarsal Lásd. Gr. Khevenhüller pedig terhes nyava­lyában fekszik. — A’ II-dik Josef halálá­nak ExequiAji ezen hónapnak 17-dikén és Ig-dikán fognak tartatni; minthogy a’ Fársángnak ezek leg nevezetesebb napjaira esnek, ne hogy a’ Musiku­­sok és más Vendégfogadósok hátra maradást szen­­vedjenek. — — A’ Bétsi Redutban szurkos körmű­ Speculátorok­­ is szoktanak többnyire mindig meg­jelenni. A’ közelebb tartott Redutból egy Kalanddá k­omot vivének fogságba, mivel egy arany órát b­e­­­jött. Ugyan ekkor Feldm. Gr. Vallisnak­ is egy er­­zényét 60 arannyal, és Lenoble Urnak egy arany Fiksissot lopta ki zsebjéböl a’ Fársáng. Eger 4-dik Febr. —• Ezen fo­lyó hónapnak első napján Fő Tisztelendö Ambrosovszky Mihály Kánonok Ur itten meg­halálozván, mai napon el­­is temettetett, nyugodjon békességben ! — Soka­kat lehetne ezen bölcs, tudós, és nagy jó Urunk mind életéről, mind érdemeiről, mind pedig csele­­kedeteiről írni, de mind­ezeket szánszándékkal el­­halgatván, az az egy­ is emlékezetre méltó, hogy már e harmadik Egri Püspök alatt Aktualis Kano­nok lévén (a’ mint mondatik, és nem­ is lehetetlen) annyi sok pénzt gyűjtött, hogy ki­­­mondhatatlan : ezzel egy részről csudálni sem lehet, mert az Egri Káptalannak esztendőnként reá megy a’ jövedelme 100­ ezer R.stra, a’ Káptalanbéli Ur pedig csak tizen­kettő, más részröl­ tudják az egész Város tagjai miilyen jó és nagy gazda volt, mert egy ízben a’ lovait­ is el­adta egyedül azért, mivel észre vette hogy a­ lovak éjszaka­ is esznek. — Még a’ Testamento­­mat nem tudjuk, bár tsak­ az Egri Szegénységnek­­is testált volna valamit­ a’ ki a’ minapi Ujjságod­­ban jelentett fajta kis Casus , és mások miatt olly nagy ínségben vagyon, hogy mint T. Borsod, mint T. Heves T. Vármegye inquival, mi leszsz a’ vége, nem tudjuk, az a’ Város szerencséje, hogy nagy ér­demű.

Next