Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-02-14 / 13. szám
demsS, igazság szerető, drága Urak a* Deputátusok, — Azt azonban (ha csak----------------) által láthatjuk, hogy Városunk ilyen állapotjával nagy romlásra jut. Mi mindnyájan zokogó szavakkal azt kiálthatjuk : Exurge &c. 'Suit 34. v. 23. Ily sokáig szerencsésen Kedves Kurirom kivánnya szivbe) — Igen jó akaród. Eger Febr. 2 - dikon. Az itt lévő Papnevelő Házban e’ következendő nevezetes történet adá elő magát a’ napokban. Már régen hallom a’ Nevendékektől, hogy büdös húsnál, borsónál, lentsénél, kása ’s pohánkánál, és bojtos káposztánál egyebet alig láthatnak asztaljokon. Panaszoskodtak az eráni Elö-járójoknál, de a’ ki tsak biztatással intette őket a’ szenvedésre. Ezen el * keseredvén bizonyos nap közönségesen otthon maradtak, midőn az Oskolába kellett vala menniek. Most már szorossan nyomozzák, ki lett légyen az Oskolából kimaradásnak kiváltképpen való Inditója , de minden nyomozás haszontalan. Ezekre a* kérdésekre: ki’ volt ama’ kárhozatos vakmerőségnek Inditója ? miért nem mentek az Oskolába ? tsak igy felelnek az ártatlan Nevendékek: Uram! A’ büdös hús tsömört* betegséget, és halált okoz, mi nem akarunk még az örökké-valóságba költözni ; a’ borsó sok szelet tsinál; a’ pohánka ropog a’ fogunk alatt, és hitvan ; a’ kása tered a’ gyomorban , és nem lehet vele igazán jól lakni, ’s a’ t adjátok ki a’ mi a’ miénk, és tanulásainkat is jobb kedvel fogjuk folytatni, nektek sem adunk okot engedetlenségeink ellen panaszoskodni. A’ Várbíró még sem tágít, legalább edgyet kettőt akarna az Indítók közzül körmére keríteni, és számkivetésbe küldeni. Azonban úgy látszik minden nyomozás haszontalan, köz volt a’ sanyaruság, köz volt az akarat is, hogy a’ rosznak határt vessenek. — Barátom én meg nem foghatom po ligyen oka azon fösvénységnek, mely ezeket az ártatlan Ifjakat olly igen sanyargatja. A’ Papnevelő Háznak annyi Jószágai vagynak , hogy minden Nevendéket (zaja ize szerint lehetne tarta.