Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-02-14 / 13. szám
tartani, és még is — Attri sacta fames , quid non mortalia pectora, cogis ? — Részemröl azt igérem néked édes Kurírom, hogy ha ezeknek a’ szegény Ifjaknak asztaljak még ezután sém javul , napról napra meg iom mivel élnek, és hogyan sanyargattalak, lássa a’ Világ, hogy a’ Clerps még a’ Clerust is taksálja. Stiriának fö Várossából Gretzből írják , hogy ott ezen napokban egy Horváth nevezető ízületett Magyar Kapitány múlik ki életének flo nadik esztendejében e’ világból. Ezen szerentsétlen Hazánkfia már 34-dik esztendejét tölti vala ülve és feküye. A’ hochkircheni csatában 1758-ban egyszeriben mind két lábait elszakasztván egy ágyú golyobis, nagy bajjal tartatott meg élete. Az után a’ Mária Therdpa parantsolattyából Bétsbe hozattatott, és itt egész Kapitányi fizetését megnyervén , az ólta nyúlt hosszú, ’s majd minden mozgás nélkül való életét, csudára méltó vidámsággal töltötte el. A tudományi és világi dolgokban szüntelen szorgalmatos volt. Nem sajnállott semiait inkább, mint azt hogy Belgrád megvételén jelen nem lehetett, melynek elvesztését 1739-ben maga is szemlélte volt. Midőn a’ Laudon halálát megértette, két napok alatt meg nem szűnt a’ szomorú sírástól. A’ Cseh Országból a’ Romus vize felé indulni parantsolatot vett Hohenlohe és Brischuinville Regementjei, közelebbről olyan rendelést vevének a Bécsi Hadi Kancelláriáról , hogy már tovább való parancsolatig ne mozduljanak helyekből, hanem e helyettek 5 fish Batalionok induljatms, oda, a’ hová a’ 2 nevezett Regementeknek kellett volna menni.