Magyar Kurir, 1792. április-június (6. évfolyam, 27-51. szám)

1792-04-17 / 31. szám

adatja. A’ szer felett való Uzsorázásnak hire sém lehet. A’ föld szegény népe bizonyos időkben nem kéntelenittetik nád gyűlkeret enni. Ime, az a’ hires és egész Europa előtt esmeretes Velentzei nagy tengeri Vezér és Prokurátor meghalt. A’ sádpolyi Királynak a’ ritka régiségekhez vonító szeretete igen sokakat felindittott olyan dolgoknak felkeresésére , melyek különben mohánság a föld gyomrából ki nem bújtanak vólna.• Saticula városának omlásai közzül egy láda arany, ezüst, ’s más egyéb érc gyűrűk, nyakba való lántok, csattok, arany - peretzek, Kármolok ’s a’ t. olly nagy bövséggel ásattanak ki , mely példa nélkül való , az ezeken szemléltető mesterség pedig, legnyilvánságosabb bizonysága annak , hogy az ujj mederek, még tsak tartoznak a’ régiek után, is ezektől igen meszsze hátra vágynak. Példának okáért ollyan ezüst gyűrűk is vagynak ezen ládában, mellyeknek cifrázatjait tsak nagyirtó üveggel lehet felvenni, és a’ mi bámulás, ezen cifrázatok meg vagynak aranyozva. Midőn ezen láda a’ Királynak beadatott vólna, annyira el ragattatott a’ Király az öröm és bámulás mia, hogy az Udvarból és Városról a’ nézésre és bámulásra másokatis öszve hivatna. Ugyan ekkor tétetett ki a’ Király a’ közönséges nézésre egy Kólossusi nagyságú Oroszlánt. E zen régi, ritka nagy Machina, még eddig a’ mesterséggel készült Oroszlányok között, mellyek Romában ritkaságul tartatnak, a’ leg nagyobb, sok száz esztendöktöl fogva ama,hires Romai Villa Madama nevű palotának kö falai között hevert, mig a’ Királytól ki ásatván, Judopolis Várossába vitettetett, és ott magának a’ régi ritkaságok között méltó hellyet nyert, Pompéja Várossának a’ föld alá temettetett kőfalai között is csak a’ múlt Mártiusban akadtanak legszebb arany ’s egyéb ért régi mivekre. Ittenok filiatelenül igen sok emberek ásnak és dolgodnak l 49 o isr