Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)

1792-09-21 / 76. szám

k­od­ ílrá­a Jegyeit. Az Ország fő Marsalja hüvelyibe tette a’ kardot, ’s s ezt a’ Konfekrátor’ egyik Ass­iíten­­sének adta. Minekutánna meg áldotta vólna a’ kar­dot, ismét által adta azt az Assiítens az Ország fő Marsaljának. Ez, kivonta a’ kardot hrts helyéből , ’s adta azt a’ Konfekrátornak; az pedig ő Felségé­nek; Ő Felsége az Ország Marsaljának, ki­­ is bé­lelte a ti hüvelyébe, ’s ismét adta a’ Konfekrátor­­nak. Ez, fel­kötötte már mosl azt az ő Felsége óldalára, ezen Vers el mondása közben : stecingere ’s a’ t. ki­ vonta annakutánna ő Felsége a’ kardot, ’e által adta azt tartani az Ország fö Marschalljának ; az Udv. só Kamarái pedig az Ország fő Kamarájával együtt le oldották a’ kard hüvelyt az ő Felsége ól­­daláról ,s azt egy Cs. ’s Kir. belső szolga faltai a’ Rendek házába vitették. A’ Szent Venczel' kardjával el követett czere­­moniák’végzödésével, által adta eggyik Atbens Pü­­spök a’ Konfeserátornak azon gyűrűt, mellyet ö Fel­sége küldött vólt, meg­szentelés végett a’ Templom­ba. Minekutánna meg szetelte volna a* gyűrűt a* Konfekrátor; tette azt az utolsó előtt váló ujjába ö Felségének ezen szókkal: Aiboipe dignitatis annulum ’s a’ t. El vette ennekutánna Ugyan azon Assistens , az Ország’ Fő írójától a’ Kir. páltzát, Ország’ Fő Birájától pedig az Ország’ almáját, oda tartotta eze­­ket meg szentelni a Konfekvátornak; é s végbe men­­vén a’ meg szentelés, vissza adta azokat az Ország’ említett Tisztviselőinek , kiktől ismét által vette a’ Konfektátor előbb ugyan a’ Kir. páltzát, azután pe­dig az Ország’ almáját. Az elsött, mindjárt az ál­­latvétel után , adta az ö Felsége’ jobb kezébe , a’ másikét pedig bal kezébe. E’ meg lévén , fel illette az Ország, Fö Kamarás­a ö Felsége’ fejére a’ Koro­na alávaló veres atlatz lipkát, a’ Konfekvátor pedig ál­tal vette bal kezébe a’ Koronát a’ Fő Burggráftól, ’s mi­nekutánna el mondotta volna ezen könyörgést, Deus tuorum­ Corona feltette azt, a’Fö Burggráf és a’két As­­istens Püspökök’ segittségek által, az ő Felsége’ fejébe. — Egész királyi ékességében lévén már most ö Felsége megindult, minden körülötte lévökkel eggyütt. a* tu-

Next