Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)
1792-09-21 / 76. szám
9, hogy ezen résznak ellene álhassak. Azt, hogy a* népnek boldogságát állandó fundamentomra helyheztethessem , és a’ kezemben lévő hatalmat változ* hatatlan regulák alá vethessem, magam ki-rajzolván, bé tömésére ennek, a* Nemzetet magam körül öszve hívtam. A’Státusnak az ólta történt minden változásai alat*is, ezen indulatomat változhatatlanul meg taroltam. Minekutánna Ti, a’ régi rendtartásokat eltörölvén , azoknakhellyébe másokat álliittani el kezdettétek / én azt sem várván , hogy munkásokattképletesen elvégezzétek, és az egészszerelembe terjeszhétek, már munkátoknak egy részét előre meg erössitettem, a’ nélkül hogy az egészszet meg átélhettem vólna. És ha szintén a’ rendeletlenségek , mellyek minden Státusbeli változásoknak követő társai szoktanak lenni, nem kevés szivbéli szomorrsápot okoztanak is nékem: csak ugyan mindig kizdkedtem magamnak azon reménséggel, hogy a Törvény egy ujj Hatalomnak kezében , ismét vissza fogná elvesztett’erejét nyerni, és valamint Ti munkátoknak végéhez közelittenétek, éppen ilyen mértékben fognák minden napok a’ Törvényeket jobban jobban tiszteltettüi, mely nélkül soha egy nép is, fém szabad, fém pedig szerencsés slem lehet. Sokáig tápláltattam ezen reménség által, és csak azután változott meg indulatom, midőn ezen reménségtöl magamat el hagyatatni szentléltem..li.s „ Jusson eszébe csak mindeneknek az a’ szempillantása, midön én Párist ide hagytam. Már ekkor a’ Constitutio a’ maga végéhez közelitett, ’s még is a’ Törvényeknek ereje naponként kissebbedett. A’ hellyett hogy az értelmek egyesedtenek és erőssödtenek vólna , sok részekre oszlottanak, és tsak a’ nagyra hajtok tanáltanak kedvet. Az Írásokban való ki - botsátkozás rendkivűl való vala. Semmi némü Hatalom már nem tiszteltetett. A’ kö-* zönséges meg egyezésnek semmi ismertető jelét nem tapasztalhattam azon Törvényekre nézve, mellyek két minden féle erő nélkül valóknak, és be nem töltöttek-