Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-08-02 / 10. szám

t 4-6 közönséges társaságnak meg maradásáért le kö­telezték, és a’ mellyet végtére a’Lengyel nemzetis jövendő bóldogságára nézve jóvá hagyott. Egyedűl ezen egygyesség és Ország­gyűlésbeli végezések szerént kivánnyuk mostan dolgainkat intézni, bár akárminémű következései legyenek azoknak, 2- sz­or. Minthogy annak okáért az utolsó meg­eggyezésnek fundamentumos alkotmányától el­tá­vozni nem akarunk, ahoz képest igyekezni fogunk ezen m­eg éggyezést, és mind azokat, a’ mellyek­­re abban czélozás vagyon , erősebbé ’s állandób­bá tenni, és annak valóságát fenn tartani. 3- szor. Innen foly a’ fel gyülekezett Ország Rendjeinek tökélletes igyekezetek, és igazságos kí­vánságok , hogy a’ Lengyel közönséges társaság tőlle el vésettetett örökségeinek, mellyre a’ mint mondatik, a’ klubisták adtanak alkalmatosságot, régi jussaiban vissza helyheztessen. Alább írtak bizonyossá teszik a’ követ urat, hogy a’ közönséges társaságnak fő Rendei, a’Fel­séges Orosz Császárné által műrt Áprilisáért 9-ik napján a’ Generál Confoederatiónak által adott írását, a’ mellyben t. i. Lengyel Ország határainak Öszve szok­tatásáról szó vagyon , valóságos érte­lemben nem vehetik, és el nem hitethetik maguk­kal, hogy Lengyel­országot néhány klubisták miatt fel lehessen darabolni. Annyival inkább nem engedelmeskedhetnek az említett szövettsé­­ges Ország Rendel­ő Császári Felsége alsóbb rend­beli tisztjei parantsolattyainak, ismérvén ezen fe­jedelem asszonynak nagy szívűségét, és igazsághoz való szeretetét, kinek virtusai mindenkor felyül szokták hatalmát haladni. És éppen ezen okon nem engedelmeskedhet­nek a’ Rendek, a’ követ úr által Júliusnak 19 és következett napjain bé adott Írásainak, mellyek­­ben egygy olly deputatió kívántatik, a’ melly a’ Lengyel tartományoknak el vétetését jóvá had­ja. Sőt köteleseknek ítélik magokat az alább ír­tak annak ki­jelentésére, hogy a’ Lengyel közön- ¡EMgBl!81tBWiTOa.iga!!!ai

Next