Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-08-02 / 10. szám

választatott küldöttyei a’ II. Gyűlés előtt, annak közönséges ki­jelentésére, hogy ők mindnyájan örömmel és készséggel bé­vették az új constitutiót. Júliusnak 15-dik napján tartatott ülésben új­jabban mérgesen beszéllettek némellyek a’ jobb oldalnak tagjai fe­ll, és azt sürgették, hogy a’ fogságba vitettekröl tétetödne jelentés. — Ben­­tacelle arra kérte a’ II. Gyűlés tagjait, hogy mi­vel Maratnak adosságánál egyebe semmi sem ma­radt, a’ közönséges társaságnak költségén temet­­tetne el, ’s fizettetnének ki hátra maradott adós­ságai, mind a’ kettőt jóvá hagyta, ’s decretál­ta a’ Gyűlés. Sokan úgy gondolkodtanak, hogy Maratnak halálával a’ nemzet között való villongás és egye­­netlenség meg fogna í­zülni. De éppen másképen történt a’ dolog. A’ gyilkosa bámulásra méltó bátorsággal, és elmebeli tsendességgel ment az halálra. Vallattatásakor egy gáta­ljába tagadta , hogy valaki más , rajta kívül részes lett volna azon cselekedetben , és úgy nyilatkoztatta ki magát , hogy mivel minden Fr. országra ki­terjedett sze­­rencsétlenségeknek és gonoszoknak szerző okául tartotta Marátot, azért tökéltette el magában meg ölését. Sőt világosan azt mondotta, hogy­ha sehol sem lehetett, volna alkalmatossága a’ vele való öltve menetelre, a’ nemzet képviselői­nek gy­ülésében döfte volna ötét keresztül, olly nagy kívánsággal volt hazájának, nemzetének ettől a’ gonosz embertől való meg s­zabaditására. A’ gyilkos leánynál 150 livra kész pénz, 140 assig­­náta, avagy papiros pénz, és eggy arany óra ta­láltatott, kebelébe volt azon hegyes törnek hűvé­­je, mellyel Maratot meg ölte, és eggy írás, melly­­ben a’ Fr. nemzetet akarta meg szóllitani. Töb­bi között azt a’ jelentést tette Chabót a’ II. Gyűlés előtt, hogy az öszve esküitek titkon azt végez­ték el egymás közt, hogy az ifjú Capetet a’ fog­ságból ki szabaditván, k­rályságra koronázzák, és Huzót, Salles, Barbaroux s. a. t. legyenek XVII Lajos királynak belső tanátsosai.

Next