Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-08-02 / 10. szám
választatott küldöttyei a’ II. Gyűlés előtt, annak közönséges kijelentésére, hogy ők mindnyájan örömmel és készséggel bévették az új constitutiót. Júliusnak 15-dik napján tartatott ülésben újjabban mérgesen beszéllettek némellyek a’ jobb oldalnak tagjai fell, és azt sürgették, hogy a’ fogságba vitettekröl tétetödne jelentés. — Bentacelle arra kérte a’ II. Gyűlés tagjait, hogy mivel Maratnak adosságánál egyebe semmi sem maradt, a’ közönséges társaságnak költségén temettetne el, ’s fizettetnének ki hátra maradott adósságai, mind a’ kettőt jóvá hagyta, ’s decretálta a’ Gyűlés. Sokan úgy gondolkodtanak, hogy Maratnak halálával a’ nemzet között való villongás és egyenetlenség meg fogna ízülni. De éppen másképen történt a’ dolog. A’ gyilkosa bámulásra méltó bátorsággal, és elmebeli tsendességgel ment az halálra. Vallattatásakor egy gátaljába tagadta , hogy valaki más , rajta kívül részes lett volna azon cselekedetben , és úgy nyilatkoztatta ki magát , hogy mivel minden Fr. országra kiterjedett szerencsétlenségeknek és gonoszoknak szerző okául tartotta Marátot, azért tökéltette el magában meg ölését. Sőt világosan azt mondotta, hogyha sehol sem lehetett, volna alkalmatossága a’ vele való öltve menetelre, a’ nemzet képviselőinek gyülésében döfte volna ötét keresztül, olly nagy kívánsággal volt hazájának, nemzetének ettől a’ gonosz embertől való meg szabaditására. A’ gyilkos leánynál 150 livra kész pénz, 140 assignáta, avagy papiros pénz, és eggy arany óra találtatott, kebelébe volt azon hegyes törnek hűvéje, mellyel Maratot meg ölte, és eggy írás, mellyben a’ Fr. nemzetet akarta meg szóllitani. Többi között azt a’ jelentést tette Chabót a’ II. Gyűlés előtt, hogy az öszve esküitek titkon azt végezték el egymás közt, hogy az ifjú Capetet a’ fogságból ki szabaditván, krályságra koronázzák, és Huzót, Salles, Barbaroux s. a. t. legyenek XVII Lajos királynak belső tanátsosai.