Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-09-17 / 23. szám
is, mint más hatalmasságok, öregbíteni kiványnyuk hazánknak határait? Valamint kívánságunkat úgy constitutiónkal is meg nem eggyezne ez az feltétel. Hijjában kínálnának meg bennünket a’ Frantziák, néhány szép tartományainknak önkénnyen való által engedésével, sokkal okosabbak vagyunk mi, hogy sem ajánlásokat el fogadnánk ; másképen magunk hintenénk magunk közikbe örökös egyenetlenségnek, és háborúságoknak termékeny magvait. Fellyebb betsülyük mi a’ tsendes középszerűséget, a’ nyúghatatlan nagyságnál. Maga a’ természet szabta ki a’ mi határainkat, ezek közzé szorittsuk mi a’ mi nagyra való vágyódásunkat. Az idegen tartományok erőszakos el foglalásoknak lelke nem illik a’ mi alkotmányunkhoz. Kintses tárházainknak ki ürülése, sok jó polgár társainknak halálok , és meg tsonkitatások ; a’ földmivelés mesterségének el múlatása, a’ közönséges adóknak terhes öregbitetése; iggy szóval, hazánknak romlásaa és végső veszedelme lennének annak el kerűlhetetlen következései , mivel annál bizonyosabb nints , hogy a’ Frantziák ellen inditatandó háború mind két részről engesztelhetetlen gyűlölséggel és raérgességgel fogna folytattatni, és ok testeinknek sírjainál, ’s örökségeinknek eggymáson heverő maradvánnyainál egyebet nem foglalhatnának hazánkban. (XIII.) Bets. Múlt pénteken, u. m. e. mostan folyó holnapnak 13 dik napján tartották az úgy nevezett keresztes dámák az udvari kápolnában, a’ kereszt fel emelésének innep napját , mellyen az itt lakó keresztes dámákkal egyetemben ezen rendnek nagy mesternéje, és védelmező asszonya az uralkodó Császárné is jelen volt, és velek eggyütt fel vitte a’ szokott áldozatot a’ sz. mise alatt (p. p.) Ezek a’ keresztes dámák s deákul Illustri