Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-09-17 / 23. szám

is, mint más hatalmasságok, öregbíteni kivány­­nyuk hazánknak határait? Valamint kívánságun­kat úgy constitutiónkal is meg nem eggyezne ez az fel­tétel. Hijjában kínálnának meg bennünket a’ Frantziák, néhány szép tartományainknak ön­­kénnyen való által engedésével, sokkal okosab­bak vagyunk mi, hogy sem ajánlásokat el fo­gadnánk ; másképen magunk hintenénk magunk közikbe örökös egyenetlenségnek, és háborúsá­goknak termékeny magvait. Fellyebb betsü­lyük mi a’ tsendes középszerűséget, a’ nyúghatatlan nagyságnál. Maga a’ természet szabta ki a’ mi határainkat, ezek közzé szorittsuk mi a’ mi nagy­ra való vágyódásunkat. Az idegen tartományok erőszakos el foglalásoknak lelke nem illik a’ mi alkotmányunkhoz. Kintses tárházainknak ki ürü­­lése, sok jó polgár társainknak halálok , és meg tsonkitatások ; a’ földmivelés mesterségének el múlatása, a’ közönséges adóknak terhes öregbi­­tetése; iggy szóval, hazánknak romlásaa és vég­ső veszedelme lennének annak el kerűlhetetlen következései , mivel annál bizonyosabb nints , hogy a’ Frantziák ellen inditatandó háború mind két részről engesztelhetetlen gyűlölséggel és raér­­gességgel fogna folytattatni, és ok testeinknek sírjainál, ’s örökségeinknek eggymáson heverő maradvánnyainál egyebet nem foglalhatnának ha­zánkban. (XIII.) Bets. Múlt pénteken, u. m. e. mostan folyó hol­napnak 13 dik­ napján tartották az úgy nevezett keresztes dámák az udvari kápolnában, a’ kereszt fel emelésé­nek innep napját , mellyen az itt lakó keresztes dámákkal egyetemben ezen rendnek nagy mesternéje, és védelmező asszonya az ural­kodó Császárné is jelen volt, és velek eggyütt fel vitte a’ szokott áldozatot a’ sz. mise alatt (p­.­ ­p.) Ezek a’ keresztes dámák s deákul Illustri

Next