Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-11-22 / 42. szám

M4 mocskos írásokban sokféle igazságtalansággal vá­­doltatott az uralkodó királyné, me­lyeket mind­azonáltal ő, mint igen bölcsen gondolkozó asszony, meg utált. Első szülöttöknek, Mária Theresia Sarlottá­­nak 1778 világra tett jövetele tökééletesen meg­erősitett­e e’ két királyi pár közt való szeretetnek kötelét. Gyakorta karjaira vette néhai XVI La­jos ezen született gyermeket, imide amoda hor­dotta a’ szobában, mutogatta a’ jelenvalóknak, ’s gyakorta illy szókra fakadóit: Merly nagy sze­­rentse atyának lenni! Mig gyermek ágyban fe­­küdött a’ királyné, ritka óra múlt el, mellybert kedves feleségét, és magzattyát meg ne látogat­ta volna. Gyakorta félbe hagyta udvari minis­tereivel való dolgait, ’s a’ királyné látogatására ment. A’ Frantzia udvarnak régi­bé vett szokása szerént, mihelyt a’ szülésnek fájdalmait kezdette az uralkodó királyné érteni, mind márt annak szo­­bájába hívta az udvari fő mesterné mind a’ ki­rályt, és királyi vérből származott Fejedelmeket, és Fejedelem asszonyokat, mind pedig a’ belső ministereket. Hogyha a’ született királyi mag­zat férfi volt, bé­tóláltatva, és az udvari minis­terek, ’s testőrző seregnek ti­’ztyei által kisértetve, az arra rendeltetett palotába vitetett, holott az Udvari Marsal nyakába függesztette a’ született királyi hertzegnek a’ Sz. Lajos és Sz. Lélek vité­zi rendjeinek hadi tzimereit. Másod ízben, úgymint Octob. 22-dik napján 1781 esztendőben ismét szülvén Mária Antonia, a’ nagy tsendesség miatt úgy­ gondolkozott, hogy ismét leány magzatot szült légyen e’ világra; ’s e’ miatt nagyon meg szomorodott; hanem ke­vés szempillantások múlván reménységén kívül rtteg vigasztaltatott. Hozzá menvén a’ király igy szóllott: Asszonyom, az én­ és Országomnak kíván­ságát bé te­ly­esitette kégy­elmed, mivel egygy Del­­finust szillt kégyelm­ed e világra. Ezen szók­ál

Next