Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-11-22 / 42. szám
M4 mocskos írásokban sokféle igazságtalansággal vádoltatott az uralkodó királyné, melyeket mindazonáltal ő, mint igen bölcsen gondolkozó asszony, meg utált. Első szülöttöknek, Mária Theresia Sarlottának 1778 világra tett jövetele tökééletesen megerősitette e’ két királyi pár közt való szeretetnek kötelét. Gyakorta karjaira vette néhai XVI Lajos ezen született gyermeket, imide amoda hordotta a’ szobában, mutogatta a’ jelenvalóknak, ’s gyakorta illy szókra fakadóit: Merly nagy szerentse atyának lenni! Mig gyermek ágyban feküdött a’ királyné, ritka óra múlt el, mellybert kedves feleségét, és magzattyát meg ne látogatta volna. Gyakorta félbe hagyta udvari ministereivel való dolgait, ’s a’ királyné látogatására ment. A’ Frantzia udvarnak régibé vett szokása szerént, mihelyt a’ szülésnek fájdalmait kezdette az uralkodó királyné érteni, mind márt annak szobájába hívta az udvari fő mesterné mind a’ királyt, és királyi vérből származott Fejedelmeket, és Fejedelem asszonyokat, mind pedig a’ belső ministereket. Hogyha a’ született királyi magzat férfi volt, bétóláltatva, és az udvari ministerek, ’s testőrző seregnek ti’ztyei által kisértetve, az arra rendeltetett palotába vitetett, holott az Udvari Marsal nyakába függesztette a’ született királyi hertzegnek a’ Sz. Lajos és Sz. Lélek vitézi rendjeinek hadi tzimereit. Másod ízben, úgymint Octob. 22-dik napján 1781 esztendőben ismét szülvén Mária Antonia, a’ nagy tsendesség miatt úgy gondolkozott, hogy ismét leány magzatot szült légyen e’ világra; ’s e’ miatt nagyon meg szomorodott; hanem kevés szempillantások múlván reménységén kívül rtteg vigasztaltatott. Hozzá menvén a’ király igy szóllott: Asszonyom, az én és Országomnak kívánságát bé telyesitette kégyelmed, mivel egygy Delfinust szillt kégyelmed e világra. Ezen szókál