Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1793-11-22 / 42. szám

bad katonát emésztett meg, egész testem meg borzad , ha tsak gondolkozom is róla, tennen magatok jól tudjátok kormányozóinknak vallás tételekből. Most tehát másként kell a’ dologhoz nyúlnunk; sem a’ sémetek , sem a’ Brabantusok nem alkalmatosok a’ mi szabadságról való tudományunknak bé vételére; tehát a’ jövö téli táborozásban másképen, ’s elméjeknek tehetségeikhez képest kelletik velek bánnunk. — Nintsen nékünk az illyetén bálvány barátokra szüttségünk , nállunk a’ Gvillotine képszerűti polgár társainkat a’ szabadságra, ennek kell tehát annyival inkább ezeket az embereket is kénszeriteni. Annak okáért minden eleséget az anyavárosban kell hordani , hadd szenvedjenek seregeink éhséget , a’rmelly őket arra fogja kénszeriteni , hogy ellenségeinknek földjeikre ülvén, nemcsak jól fognak enni és innya, hanem ennek felette mindenekből ki pusztityák őket.Nem is méltó, hogy különbséget tegyenek a’ hozzánk fiat undok, és azok közt, a’ kik készek volnának bennünket minden szempillantásban a’pokol fenekére taszitani. Mi hasznát is vennénk az ilyen sohonnai embereknek, sokkal jobb leszen őket mindenekből ki pusztitani , minden véres verejtékeket ki szivni , ’s mind addig gyűllő tinkózni, valameddig utolsó filléreiket ide adándják. Ekképen meg iiszlallyák magokat katonáink, a’ velek ki küldetendők. biztosok pedig minden ezüstjeiket, aranyaikat, házi bútorjaikat, terméseiket, boraikat s. a. t. hozzánk küldeni, mellyekkel jöve tesen hizlalhassuk hasainkat. Ilyetén szép gondolkozásnak lelke foglalta el a’ Frantia nemzetnek elöljáróit, melly a’ szájaikon gyakorta pengetni szokott, de még eddig gyakorlatba nem vett emberiségnek regulájával eggy átaljában ellenkezik; és tsak dühösségből , ’3 esze veszettségből származik, mellyel a’ Francia