Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)
1794-05-20 / 40. szám
vó szomszéd épületek meg nem gyúltak, de az ó vastag talpú házokból tsak eggy újégi fa se maradt eggy óra alatt. — Itten Nemes K. Szölnok Vármegyében Bárkát nevű falu mellett, az Ország úttyában, Méltoságos L. Báró Intzédi Mihály úr ő Nagyságának eggy fogadója lévén, a’ most el múlt húsvétkor valamelly czigányok oda mentek innya. Ittas lévén a’ fogadós (a® mint hallottam) azzal talált ditsekedni, hogy épp forintja van. Ezt eszekbe vévén a’ czigányok , több társaikkal rá mentek ez előtt eggynéhány nappal, éjszaka, és az ajtót rá törték. Azon ember, kit a’ tisztelt Báró úr éppen pénzért küldött volt oda, három kemény fejsze fok ütéseket kapván , el dőlt, és úgy maradt. A’ fogadóst öszve törték, égették, ’s sütögették a’ tsontig, a’ feleségét lábánál fogva a’ gerendába kötötték, és azon kívül az Uraság pénzét is kezekhez vévén, bort, pálinkát eleget ittak, eggy edényben pálinkát vittek el, a’ boros hordó fenekét bé verték. Más nap eggy czigány mingyárt meg fogatott, a’ többi is, a’ mint hallyuk, horogra kerültek. A’ fogadós és fogadósné közel vagynak a’ nagy kínok közt a’ halálhoz. * * * Szebb Nemnek fel nevelését tárgyazó, és Eperjes városában fel állítandó szerzetröl való félben szakasztatott tudósításnak folytatása. Telyes igyekezetemnek czélja ebben fog meg határoztatni, hogy nevelendöimnek gyenge szíveiben a’ szelidséget bé álthassam, velek, a leg szorgalmatosabb vigyázat alatt, a’ nemekhez szoritott foglalatosságoknak gyakorlása által az időnek valóságos betsét naponként meg esmértethessem. Kinek kinek pedig tartozó kötelessége lészen, önnön öltözettyeit, fejér ruháit, és más egyéb értékeit, tsinosan és rendesen a’ maga tulajdon záros rejtekében (amely mindeggyiknek különösen adatódni fog) szorgalmatosan eltenni.