Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)

1794-05-20 / 40. szám

v­ó szomszéd épületek meg nem gyúltak, de az ó vastag talpú­­ házokból tsak eggy újégi fa se maradt eggy óra alatt. — Itten Nemes K. Szöl­­nok Vármegyében Bárkát nevű falu m­ellett, az Ország úttyában, Méltoságos L. Báró Intzédi Mihály úr ő Nagyságának eggy fogadója lévén, a’ most el múlt húsvétkor valamelly czigányok oda mentek innya. Ittas lévén a’ fogadós (a® mint hallottam) azzal talált ditsekedni, hogy épp forintja van. Ezt eszekbe vévén a’ czigányok , több társaikkal rá mentek ez előtt eggynéhány nappal, éjszaka, és az ajtót rá törték. Azon em­ber, kit a’ tisztelt Báró úr éppen pénzért küldött volt oda, három kemény fejsze fok ütéseket kap­ván , el dőlt, és úgy maradt. A’ fogadóst öszve törték, égették, ’s sütögették a’ tsontig, a’ fele­ségét lábánál fogva a’ gerendába kötötték, és azon kívül az Uraság pénzét is kezekhez vévén, bort, pálinkát eleget ittak, eggy edényben pálin­kát vittek el, a’ boros hordó fenekét bé verték. Más nap eggy czigány m­ingyárt meg fogatott, a’ többi is, a’ mint hallyuk, horogra kerültek. A’ fogadós és fogadósné közel vagynak a’ nagy kínok közt a’ halálhoz. * * * Szebb Nemnek fel nevelését tárgy­azó, és Eper­­jes városában fel állítandó szerzetröl való fél­ben szakasztatott tudósításnak folytatása. Te­lyes igyekezetemnek czé­lja ebben fog meg határoztatni, hogy nevelendöimnek gyenge szíveiben a’ szelidséget bé álthassam, velek, a­ leg szorgalmatosabb vigyázat alatt, a’ nemekhez szoritott foglalatosságoknak gyakorlása által az időnek valóságos betsét naponként meg esmértet­­hessem. Kinek kinek pedig tartozó kötelessége lészen, önnön öltözettyeit, fejér ruháit, és más egyéb értékeit, tsinosan és rendesen a’ maga tu­lajdon záros rejtekében (a­­me­ly mindeggyiknek különösen adatódni fog) szorgalmatosan el­tenni.

Next