Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1796-08-02 / 10. szám

Pasteur küldettettenek­ él. A’ Helvétziai Freiburgi Kántort, a’ Fr. Directoriumnak azt adta értésé­re, hogy az ő rendelése szerént, mind azokat az emigránsokat, valakik 15 és 45 esztendö között való idejűek, az ő Kántonjokból ki-küldette, és hogy Helve­tziának más tartományaiba mehesse­nek, közüllök egynek sem adott passust. — A­ napnyugoti Departementumokban lévő Chouánsok a’ magok fegyvereiket naponként tsak rakasgat­­ják­ le, egynéhány emigránsok pedig, a’ Fr. Di­rectorium vezérlése alá adván magokat, a’ Fr. Directorium Generálissá Rennesbe küldette őket, hogy az igazgató izéknek, e irántok való paran­­tsolatját ottan várnák­ meg. A’ Helve­tziából ki­takarodó emigránsok szá­­ma 10000 emberekből áll. — A’ Porta 10 követte, Parisba nem régiben érkezett­ meg. — Az a­rte­siai Gróf drága bibliotékája, a’ tudományokban lévő Nemzeti Institutum kezébe esett. Lunevillébe nem régiben i­lyen szomorú törté­net esett. Egy ifjú ember 4 esztendők alatt szol­gálván a’ Sr. tábornál, ezen idő alatt nagyon meg nőtt, és formájára való nézve meg­ változott; ki is a’ táborból a’ maga szűléshez visszá akarván menni, azt akarta, hogy hozzájok minden re­ménységen , és előre való tudásokon kívül érkez­­hessék­ meg, és hogy magát az ő szüleivel leg elöbbször meg ne ismertesse. Ki is a’ maga szán­­dékát Lunevilletöl nem messze lakozó egy attya­­fija asszonynak meg­jelentvén, az az ő szándékát helybe hagyta. El­menvén azért az ifjú a’ maga ízűlét házokhoz, azok ötét meg nem ismérték, és ötét úgy fogadták, mint egy idegen katonát. Est­vére kelve pedig az ifjú , az ötét nem ismérö an­­yyának, egy teli zatskó pénzt, és egy órát, ad a’ kezibe, hogy ő azt tenné el jó helyre, de ezen pénz, az ifjú ízűlést arra ösztönözte, hogy éjtsza­­kára kelve a’ magok meg nem ismert sisakot öl­­jék­ meg, és a’ szerént ötét azon éjtszaka meg­ is ölték. Más napra kelve pedig az ö attyokfia, a*

Next