Magyar Kurir, 1796. július-december (10. évfolyam, 1-53. szám)
1796-11-08 / 38. szám
egyenlőség tsalárd neve alatt, magokat mindenekből ki-mejettetni meg engedjék. Brüsszelböl Octob. 18 ik napján. A’ melly kevés truppok küldettek is a’ Máási és Sámbrei ármádiának öregbítésére, azok is öszve olvadnak a’ felettébb való desertió által. — Nem tudnak a’ Frantziák eléggé tsudálkozni Károly kir. fő hertzesnek a’ sebbe meg hótt Marceau Generálisokhoz mutatott kegyelmességén, és az Austriai fogságba esett Frantzia foglyokkal való jó bánáson. Azon is nem kevésbe tsudálkoznak , hogy azon Német tartományoknak lakossai,a’ mellyeket ők felettébb nyomorgattak és pusztitottak, rendkívül való könyörületességgel viseltetnek sebbe és fogságba esett hazafiaikhoz. A’ mióta a’ papi jószágok, a’ Sr. Respublika számára el foglaltattak, nyughatatlan békételenség uralkodik a’ Belpiomi nép közt, mellynek első szikrájában való meg fojtására külömbkülömbféle szoros rendeléseket tettek a’ municipalitások , éjjel nappal katona vigyázatok járkálnak az útzákon; e’ mellett oly nagy hadi készületek léteznek, hogy nem városhoz, hanem táborhoz hasonlónak lenni láttatik lakásunk; az éjjeli vigyázatok meg kettőztetnek, a’ fő kormányozó haja előtt ágyuk állanak s. a’ t. Olasz Ország. A’ Majlandi Oct. 15-kén irt levelek szerént, a’ Mántuai várban lévő őrizet, az ellenség által a’ ki ütésre ösztönöztetvén, ollyan szerentsés kiütést tett, hogy az ellenség katonái közül 200 fogott el. — A’ Római levelek azt hirlelik, hogy a’ Nápolyi Király, és a’ Pápa Ö Szentsége között, ezen magok erejek egygyesittése iránt való szövettség köttetett volna u. m. — Mindenik féle 30,000 embert állittson ki, a’ Nápolyi seregek pedig, a’ Pápa Ö Szentsége földin a’ végre nyomuljanak elé, hogy a’ Franciákat oda bé ne botsássák, a’ hol pedig benn volnának, onnan ki-kergetvén..