Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-09-27 / 26. szám
Egy igen érdemes és tudós hazánkfia, a’ ki hozzám intézett, és itt alább közönségese tétetett érdemes levelében, érdemes nevét kinyilatkoztattya, mostani egynéhány napokig tartott itt való múlatásának ideje alatt legtöbb figyelmeztelségét azon igen hasznos Institutumnak szemlélésére függesztette, a’ mellyben ditsöseges emlékezetű II. Josef Császár és Király idejétől fogva a’ siketűs egyszersmind néma, mind két nembeli ifjak neveltetnek, taníttatnak , és hasznos tagjaikká tétetödnek a’ Statusnak. Ezen Institutumnak examenféin a’ fent nevezett érdemes hazánkfia gyakorta meg fordulván , ezen szerentsétlen boldogoknak elő meneteleket bámulásai hallotta, szemlélte, és tapasztalta, és azon érzékenységét, a melly ezeknek látásán benne támadott, következendő levelében elegendőképett ki nyilatkoztatta. Kedves Barátom Uram ! Bécsnek minden ritkaságait semmivé tette előttem a’ Siket némáknak Oskolája. Szánakodás, édes meg illetődés , bámúlás, öszve ütköztek bennem. Láttam, hogy azok, a’ kikben ezelőtt» az ötödik érzékenységnek fogyatkozása miatt , a’ Fő-Valóságnak képe, az okos lélek » mintegyel temetettre hevert, a’ léleknek foghatóságait , szállás helyett, jelek által ki fejtegethetik, gondolataikat másokkal közölhetik, imák, számoznak, kártyáznak, egymással, vagy akárkivel mással leveleznek, a’ könyvnyomtató művhelyben bet »tűket szedegetnek, nyomtatnak s. a. t. Láttam, hogy ezek a’ szerentsétlen boldogok a’ Fő Valóságról való képzelődéseiket, mind jelek, mind irás által, másokkal közölhetik, a’ mint is , az eleikbe általam is, le irt kérdésekre, irással azonnal meg feleltek; egy másnak a’ könyvekből, felek által diktálgattak, ’s a’ diktaltattakat le-iro-