Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-10-11 / 30. szám
drága kövekkel ki rakott arany kereszt, ínéitsak maga valami is ezerre betsültetik. — — Valyha mindenütt most adná ki földünk a’ belé rejtett kintseket, hogy Felséges Urunknak terhes költségeit, orvözedelmes seregeinknek szükségeit, egyszerre el * felejtetné. Ekkor én az Uraknak örömömbe Stafétáin küldenék levelet, csak annak hirül való adására, hogy szerentsét nem éljenek. Jelentés: Azon Jelentés, melyet a’ Magyar, és Erdély Országi Siket Némák iránt, ujságunknak 26-ik darabjában beiktatunk, rendkívül való figyelme tetségre buzdította az ide való Publikumot Nem csak Hazánkfiai, de ide valók közül is találkoztak számosan, a’ kik ezen Felséges végnek elő-mozditására nevezetes ajánlásokat tévén, azt a* kérdést: tették; hol? és ki? fogja, az általok reá szánt pénzeket által venni? Az egész fel nem álhat; mig a’ Részek el nem készülnek. Szükség tehát előre meg tudni; valyon a’ reménylett ajánlások, elégségesek e’, a’ jelentett igyekezetnek munkába való vételére? E’ szerint Alázatosan kéretettik mind a’ két Nemes Magyar Haza; méltoztatsanak azok , a’kik, azon nagy czélra valami segítséget szántak , mind betses neveiket, mind ajánlandó fárruaikat a’magyar Kurírnak tudtára adni. Ez meg lévén, Az ajánlások, a’ jelentető Úrnak azonnal tudtára adódnak, ’s a’ szándék munkába vevődik. Leg hathatósabb mozditást tennének a’ Nemes Vármegyéknek titt, Vice Ispányai, és Förirai