Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-11-05 / 37. szám
tsernyét tartottak, és valamint dél előtt , úgy dél után is minden városi harangok egy egy óráig vonattattak. Az utolsó napnak, úgymint October 28 ikának estéjén koporsóba tétetvén ö Emúr pencziájának hideg tetemei, mind arra, mind pedig a* Szálának ajtaira petsétek üttettek, a* mellyek a’ temetség alkalmatosságával fognak azokról le vétetödni. * * * E.H. Maroth 13. Octoberben, 1799, Birodalma* Drága ’s Jó Uram! ,,Azt a’ hirdetett, a* melly a’ Siket-Némák iránt, az Urak Ujságinak 26 dik darabjában olvastatik, én is örvendezve olvastam, örvendeztem azon, hogy barátokat találtak azok, a’ kik szerencsétlenségeiket érzették , de segítséget kérdi ’s panaszoskodni, nem tudtak. Valamint az emberi érzés, és ezen érzésből folyó felebaráti szeretet, minden tetteimnek rugójáúl,egész lételemben szolgált, úgy most is , azon nagy végnek eszközlésére, azokat az 160 aranyakat ajánlom, a’ mellyeket a’ Kocszistori* témok felállitásának előjyegéllésére szántam. A’ Némáknak tekintete, minden tekintetek felett való tekintet. Magamnak is, itt Marótok egy szülöktöl származott két néma jobbágy gyer* mekeim vannak. A’ szomszéd Szádi Helységben egy 1© ezeres birtokú Néma Aszszonynak Pleni-potentiariusza vagyok. Ezek, és az illyenek, elésegéllés nélkül, fél-emberek maradnak ; a’ Konzittoriumok pedig, nálam nélkül is, lábra kaphatnak. Kérem az Urakat , ne terhéltessenek, ezen