Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)

1799-11-08 / 38. szám

kintsekkel valójában időt töltök, betnnek gyö­nyörködöm ’s a’Kamtsa­kai lakosokkal egyetem­ben az ő le irt vizeiket elmémben iszom. Nem de egéssegemre nézve sokkal nagyobb haszonnal innám a’ M. Országiakat, mellyekhez valójában hozzá juthatnék, tsak jól vannak ösméretesek ? — Gefundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie Wien. 177. S. 131. Miként áldozzuk­ fel magunkat érdemes ha­zafiak ez alól a’ meg érdemlett vád alól? Ta­ lám nem fogjuk a’ valóságot kereken el tagad­ni ? avagy aljon elő, és mentse meg magát’s nem­zetet az a’ ki képzeli, hogy bennünket ez a’ vád nem illet. Keveset tudunk felelni, meg kell ne­m ül­nunk. Valójában szendü­l bánik velünk Bá­ró Frantz, mert tagadhatatlan az, hogy a­ há­­ládatosság, mellyel édes Anyánknak a’ termé­­szetnek tartozunk, bennünk felébredni nem akar, a’ pa­lérozott nemzeteknek mindennapi példaji Tajtunk semmit se mozdítanak , sőt a’ mi na­gyobb, a’ Tudósoknak tsinos , de alkalmasint szivre ható pirongatás ,h­a magunkat föld süket­té tettük. Tsuda hogy töllök e’ részben a’vad­emberek közé nem számláltatunk. Vannak ugyan hazafiak, kik a’ természet hitoriájában tapasz­­talt hátra maradásunkat tovább nem tűrhetvén , már annak minden részeiben a’ jeget meg törték, ezek között: Fichtel, Karabinszki, Winterl, Oe­­sterreicher, Lumnitzer, Grossinger Uraknak , és a’ Magyar Magazin neveden Német Írójának kü­­l­­­ös háládat! ÍTással tartozunk , de mit tehet is­’­. V éghetetlen ki terjedésü tárgyban egynéhány embernek szorgalmatossága? El halgatom most ezt a szép és szükséges tu­dománynak többi c­ikeljait, csak orvos vizeink, föl akarok egy jót tenni, úgymint a’ mel’yek B. Frantznak leg főbb alkalmatosságot szolgáltat­­tak a’ panaszra. Nem­ gondolnám, hogy Európának akkora kiterjedésű tartománnya mint Erdély országa, an­nyi orvos vizekkel birna, mint a’ mennyivel síinket a’ természet meg ajándékozott. Bor vi.

Next