Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-11-08 / 38. szám
gémnek kedvez, és ez a* három darabotska a' Nemes közönség előtt kedvet talál, nem szűnöm meg a’ munkát tovább folytatni. Sokáig tanátskoztam magammal magyarúl-e, videákul Írjak. Az elsőtől, meg vallom, idegenitettek a’ Kémiában elő forduló tárgy írók, mert szándékom volt egészen magyarul írni, ha egyszer ahoz fogok ; a’ Deák nyelvet a’ külföldiek kedviért akartam volna választani. De végtére tsak ugyan az első mellett maradtam, mert tinifásim éppen a’ hazafikhoz lévén intézve, illetlen lett volna egy részit azoknak, kiknek irtani, a’ munkának olvasásától meg fosztani. Minden ember örömestebb szít a’ maga fazaka mellé. Ha a’ külföldiek a’ Magyar nyelvet nem értik, én aról nem tehetek, ők se imák látom már többé a’ mi kedvűnkért deákul. Minekutána egyszer a’ munkába belé elegyedtem , örömmel tapasztaltam, hogy nem volt elegendő okom a’ Magyar tárgy-szóktól irtózni. Sok költséges fáratságaim után már annyi tökélletességre vittem ezt a’ 3 darabból álló munkát, hogy aztal a’ jövő télen sajtó alá botsáthatom, de a nyomtatásbéli költségnek ki állására magamat meg erőltetés nélkül elégtelennek állitván, kéntelen vagyok azokhoz folyamodni, kikért eddig kötöttem, és fared am — a’Nemes Közönséghez. A’ vizet nem minden tudja el bontani, de költséget a’ már egyszer kész munkának kinyomtattatására minden tud adni, ha akar. Azért kéretetnek atyafiságoson minyájok, kiknek sziveken a’ hazánk Természet-histáriája’ gyarapodása valamit mozdítani tud, ezt a’ közönség’ javára czélozó igyekezetemet bár egy egy nyomtatványnak előre fizetésével felsegelleni ne szjnálják. Külömben, ha elegendő elöfizetőket nem találandok, kéntelen leszek a’ munkát maga semmiségében nyomtatatlan hagyni. A’ munka a 60 árkost meg haladja, ’s ha az elő fizetőknek száma meg szaporodnék, azz al rézmetzetekkel szándékoznám ki botsátani. Az előre fizető uraknak a’ munka 3 Német forintokért által fog adattatni, úgy, ha legfelanebb ebben az esztendőben November’ gé-ik