Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-11-22 / 42. szám
Olasz Ország. Felenczhböl igy imák Novembereik napján. Tegnap előtt halálozott itten meg a’ Cardinalisi Gyülekezetnek a’ Conclave alatt való Cerimoniariussa Monsign. Dimi. Mons. Caracciulo di Martina Bécsbe utazott azon testamentumnak Császár Ő Felségéhez való vitelére, a’ mellyel néhai Fi. Fiús Sz. Pápa, halála előtt kevés napokkal Felencebe készitett, *s néki által adott. Egy valaki illyetén epitafiumot irt ezen meg bóldogúlt fő papnak: Pius, in Sede — Magnus, Pius ex Sede — Major, Pius in Coelo — Maximus. Egy tudós hazánkfia , T. Rápóczy János Fényes Litkei Plebánus Úr pedig illyént: Gallica Gens rapuit Peregrinum, Te Pie Sexte! Et simul exuvias pofsidet Illa Tvas. Quam bene praedictum : Peregrinus Papa fuifli $ Aft fatis! in Coelis non Peregrinus eris. Hajjeli Generalis parantsolatjából, ismét sárga keszkenőt kell a’ Római Statusokban lakó Zsidóknak süvegeiken viselni, , mint viseltek, a’ revolutió előtt is , a’ melly jel által a’ több nemzetbeliektöl meg szoktak külömböztetni. — Azok, a’ kik valamelly örökséget vettenek magoknak a’ democratica kormányozás alatt , kötelesek azokat, pénzek vissza tértése nélkül is vissza adni. Azok, a’kik nagy indulattal viseltettettek a’ Francziákhoz , lassan lassan ki kerestetnek, ’s ki küldettetnek a’ Római Statusokból.» Ezek közzöl valók azok a’ Capitoliumi 5 Nótáriusok, a’ kik néhai FI. Pius Papa dethronizalsában nagy buzgóságot mutattak.