Magyar Kurir, 1800. január-június (14. évfolyam, 1-51. szám)
1800-05-23 / 41. szám
634 oda vissza. A’ többekről semmit nem tudtak s és félelem volt, hogy az egész hajós sereg Angius tagadománnyá vált. Lacheze nevű volt Velentei Frantia Agens’ feleségének 8 esztendős fiatskája a’ minap Parisban meghalározván, az anyja olyan kérő levelet adott bé az itt lévő Prefektushoz, hogy ő ne kéntelenittessék meghót fiát eltemettetni, hanem engedtetlek meg neki, hogy azt a’ régi Romaiak* szokása szerint megégettethess’e, és hamvát fel* szedethessg. A* Préfektus megengedte az aszszony’ kívánságát, olyan feltétel alatt, hogy az égetés a városoin kívül egy elégséges ki terjedésű és bé kerített helyein, egy Municipális tisztnek és a* temetési CommitTáriusnak jelenlétében menjen véghez, a kik Certificat oriát adjanak a’ felölt, hogy a’ hótt test valósággal meggyettetett, *s«hamvai valósággal felszedettek légyen.— „A’ holtakhoz mutatandó utolsó gondosság (igy szóll a’ Préfectus az ezen dologról ki-adott végzésben), vallásbéli ceremóniás foglalatossag, a’melynek módját és gyakoroltatását, nem szabhatja ki a’ közönséges Hatalom (t. i. az olyan , mint a’ mostani Frantiáké) a’ nélkül, hogy a’ vélekedés béli szabadság meg ne sértettessék, Orosz Birodalom. Státus Tanátsos Pallás azt írja Tauriából s hogy az Azowi tengerben a’ régi Temrakkal által-ellenben a’ parttól valami 150 ölnyi messzes égre, egy dörgéshez hasonlító zugás és csattanás között, a’ melynek tüz-okádás volt a’ következése, a’tengernek meglehetős mélységénn egy dombformájú sziget támadott legyen. A’ tüz-okádás és förfölgés valami két óráig tartott. Ez reggel nap’fel-jétekor történt, és az napestvélig óra