Magyar Kurir, 1800. október-december (14. évfolyam, 28-53. szám)
1800-10-10 / 30. szám
‘ Hazájoktól bútsút vesznek, ’s oszomaitt Házoknak puszta falait sirattyák, Szivek hasad hogy javait így láttyák; Meg fosztott édes Hazánktól, ’S örökös kegyes Atyánktól Lajostól Dühössege még itt nem szüntt, Kegyes párja szemébe túnitt Fiastól: Azt tsufoa halállal végzi, Kegyetlen ! Ezt pedig Tempelbe teszi egyetlen, Felséges Anyja halála Kéki tudtára nem Valt, fájdalom ! Ezen kegyetlen fogságba, Sinlödik nagy árvaságba Királyom, Sanyargattatik ártatlan egyedül, Kemény fogságba méltattlan halva, üli* íme mit szül ígérete Királyát sirba vezető csalárdság! Azt éltétől mingyár fosztja, Ennek javait elosztja Szabadság ! Vigyázz tehát Magyari ítsép magadra ! Kevezelően e szints kép háradra. Országtokat altalmazni, Gyözedelmeket syalmazni V eletek