Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)

1802-09-17 / 23. szám

gelt a’ Magistrátus. Ellye szép illuminátzió, mu­zsika, és vigas­ság vólt a’ városon minden felé* Tegnap a’ Colloredo Wenczel és Alanfredini Re­gimen­­ieik musk­áját tartotta, melly után azon Tafelberg revü hegyrr is, az mellyröl jobbra a* Wigjar, és­­ alra a’ Glatzi határok látszanak, fel lovagolván, a’ vidéknek megszemlélésével gyö­nyörködtette magát, ’s mind ezekután ma reg­­gel Brünni felé tovább folytatta útját, cörö Her­­czegsége. Sémiin, Sept. 6 . dikán* Pásmán Oglu meg békélték végezetre a’ma­­ga Császárjával egy nagy Hatalmatságnak köz­­ben járasa által* A* kötöttök való alkunak még tsak az aláírás híjja. Mindenekről való tökél­etes el felejtkezést ígér néki a’ Császár, és há­rom lófarkú Barchivá nevezvén, eonak felette még egy jó furama pénzt is ad néki, hogy ka­tonáinak hátra lévő feles hópénzeket kifizethesse. Oglíl ellenben tökélletes engedelmetségre és arra rz­m­at, hogy katonáit azonnal el fogja „iun jotsatani, mihelyett hópénzeiket kifizet­heti. fi­agy Britannia. Az a’ Párisi Moniteurben elő fordúlt Génuai tudósítás, a’ melly az Algiriai Barbarus Fejede­lem erőszakoskodásait és ragadozásait felszámlál­­ta, külömbkülömb féle megjegyzésekre szolgál­­tatott az Anglus íróknak alkalmatosságot: — ,,Mi nem nagyon fogunk bámulni azon (így szólt a’ Morning Chronicle) , ha Bonapartét ezen tengeri tolvajok ellen fordulni, és az Ő gyaláza­tos tolvajdodásoknak nyakaszakasztása által, új dicsős­éget nyerni­ látjuk. A­ J vagy Pompdius

Next