Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)
1802-09-17 / 23. szám
kínnyán tartott lova maga alá vágván, gyilkos patkójával ki vágzett e’ világból. Ezen szerentsétlen Urnák írandó Epitaphium iránt kezrehtetvén, ezen egynéhány sorukkal tiszteltem meg — Feralis CupreíTus, D. M. Viri, Bello et Pace oonfpicui Sebafiiani Eighorn, in Regimine Caroli Principis Lotharingiae Equitum Magiítri, die 2-da Sept Anni igo2. in Oppido Reo. Caali. Ungvár Ungula luxuriantis Equi Eethaliter ConfoíTi — Sufpendit — jindreas Poots de Csenkeszta. Minift. Hclv. Coni', addict. * 0 Quem, non, immitis potuit protternere Gallus, Ungula Confodit luxuriantis Equi. Qui non in Bellis fum factus victima Belli, Proh dolor! imbellis victima factus Equi! • * Nem ölt meg fegyvere várengező Mársnak, ’s Ihol!a* kit tárták háborúba Tártnak, Paripám, Tettemnek hordoz« Bajz Társa, Lett, gyilkos patkóval által Ipáklő nyársa Mott mondhadd bóldognak az Infantáriát, Ha ló is meg «ri a’ gavallériát!•